Sebestyén fiunk még nincs egyéves, és máris mennyi mindenből kimaradt! Babaúszás – mire újra mehetünk, talán el is felejt merülni, pedig milyen ügyes volt. Mondókás csoport, játszótéri bandázás, nagymama-látogatások… Ő persze nem reklamál, de engem nyomaszt.
Ha ebbe belegondolok, akkor tudok igazán szomorkodni a fiatalokért. Tízen-huszonévesekért, akiknek most barátságaik satnyulnak üzenetekké, meg ificsoportjaik videókká. Akiknek most kell azt a rengeteg ingert, jó és rossz életpéldát begyűjteniük, amiből aztán mint mozaikdarabokból összeáll a felnőtt identitás. Akik az egyetemükön talán most szednék össze azokat a kapcsolatokat, amelyek akár szerelemmé, házassággá, vagy karrierré, munkakapcsolattá nőhetik ki magukat.
Két idősotthon is adódik a sétaútvonalaink mentén, és az idősekért is elfacsarodik a szívem, micsoda erő az, várni a szombatot, hogy majd akkor hozzák a kisunokát, vagy meglátogat a fiam. Nagyon nehéz lehet, hogy nincs mit várni. Nincs, ami az egyforma napokat valahogy megszabja, megtölti értelemmel.
És minden tiszteletem azoké a fiatal családosoké, akik 1-2-3-4 gyerekkel próbálnak most nem egyforma napokat élni, a maguk bizonytalanságai és kétségei ellenére biztonságos, mosolygós, támogató hátteret adni a gyerekeiknek. Nekik minden nap szuperhős teljesítmény. Fontos, de kimerítő.
Végül pedig azokért szomorkodom, akik nem tudnak elköszönni. Azokért a családtagokért, akik nem tudtak ott lenni annál, akiért izgultak, akiért imádkoztak, akit szerettek és akit elvett a járvány. Nehéz lezárás nélkül.
Az én korosztályomban mindenki emlékszik Antall József halálára. Nem azért, mert tudtuk volna, hogy ő ki, hanem mert akkor elmaradt a Walt Disney műsora. Apró közös összekacsintásnyi élmény. Súlytalan a mostani minden generáción átívelő veszteséghez képest, mégis közös téma, közös élmény, valami, ami összekapcsol.
Azért imádkozom, hogy ez a mostani idő olyan közös élmény legyen egyszer, amely minden különbözőség ellenére összekapcsol. Amely részvétet, együttérzést munkál közöttünk megosztottság helyett. Azt hiszem, egy emberként várjuk azt, hogy ne csak a veszteségélmény, de a közös szabadulás élménye is összekössön bennünket!
„A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Pál levele a rómaiakhoz 12. fejezet 13-16. vers)
Advent zárt ajtók mögött
Idén rendhagyó adventi kalendáriummal szeretnénk segíteni a bezárkózott világ karácsonyi készülődését. Ide kattintva olvashat részleteket erről.
Bontogassuk napról napra!
A kalendárium kitáruló, virtuális ablakai mögött rövid történetek várják a járvány miatt jelenleg magányosan, vagy csak nagyon szűk körben élő és mozgó olvasókat.