Világosság a sötétségben

Különös titka ez az adventnek: úgy készülünk a karácsonyra, hogy egyre mélyebbre jutunk a sötétbe. Egyre rövidülnek a többnyire felhős-ködös-szürke nappalok, egyre hosszabbak az éjszakák, amikor „a semmi ágán ül szívünk”, s még a hidegen fénylő csillagokat sem látjuk. Ilyentájt „minden szomorú s kiholt” – írja az egyik legszebb magyar versben Berzsenyi. Most azonban még a szokásosnál is szomorúbb, nyomasztóbb, aggasztóbb a közelítő tél, ezért sem meglepő, hogy a 2022-es év szava a „permakrízis” lett – legalábbis egy angol szótár, a Collins English Dictionary szerint. E kifejezés folyamatos, állandó válságot jelent, az instabilitás és bizonytalanság hosszú időszakára utal, amelynek okaként a szótár munkatársai az általános politikai instabilitást, az ukrajnai háborút, a klímaváltozást és a megélhetési krízist nevezték meg.

A világpolitikai bizonytalanság, a háborús szankciók és az energiaválság következtében elszabadultak a fogyasztói árak. Sok-sok európai, köztük magyar családnak is növekvő gondot és terhet jelent majd a következő hónapokban otthona fűtése és világítása, és a mindennapi élelem beszerzése. Félő, hogy ezen a télen milliók szembesülnek a kétszáz éve született és rövid életében gyakran fázó-éhező Petőfi saját tapasztalatból leszűrt igazságával: „Hol a boldogság mostanában? / Barátságos meleg szobában.”

József Attila egykor ezt kérte Thomas Manntól: „az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.” Mindenki tudja, hogy sötétben és hidegben nem lehet, nem tudunk élni. Az iskolában a fizikaórákon megtanultuk, hogy a Naptól érkezik a fény- és hőenergia a Földre, de mi, keresztyének azt is tudjuk, mi az igazi forrása a bennünket éltető világosságnak és melegnek.

„Világ világa” – így nevezi egyik legkorábbi nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom Jézust, s ennél tömörebben nem lehet kifejezni, hogy ő az egész világ világossága, egyben a világosság világa. Ő maga jelentette ki magáról és követőiről: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8,12)

Jézus születésének hónapját és napját nem közlik az evangéliumok, azonban a hagyomány szerint az év legsötétebb, leghosszabb éjjelén jött el hozzánk. Miért? Sokak szerint azért, mert az antik Rómában a téli napfordulót, a Nap születésnapját december 25-én ünnepelték, s a júdeai Betlehem, ahol Jézus született, a Római Birodalomhoz tartozott. De mai józan ésszel is könnyen belátható, hogy a meggyújtott gyertya és a felkapcsolt lámpa nappal alig, leginkább a teljes sötétségben világít. A világosság eredetét megtaláljuk a Teremtés könyve elején: Isten az első napon, amikor a Föld sötét volt, megteremtette a világosságot, és elválasztotta a sötétségtől. János evangéliuma elején azt olvassuk, hogy a világosság a sötétségben fénylik, és azért jött el a világba, hogy megvilágosítson minden embert. Az örökkévaló Ige testté lett – ez a karácsony, amely szavunk a latin inkarnáció szóból ered. Több nyelvben pedig a születés szóval fejezik ki Isten Fiának az eljövetelét, testet öltését. Őbenne van az élet, ami az emberek világossága.

A következő négy hétben minden vasárnap meggyújtunk egy-egy gyertyát az adventi koszorún, ezzel is azt fejezzük ki, hogy a világ világossága, a mi Urunk eljövetelét várjuk. Minél sötétebb, kilátástalanabb és keservesebb a jelen, annál nehezebb várni az eljövendőt, az adventust, de Jézus Krisztus aggodalmaink, gondjaink, rosszkedvünk telén is azt ígéri mindenkinek, hogy aki hisz benne és elfogadja kegyelmét, nem vész el, hanem örök élete lesz. A keresztyének immár kétezer éve várják Jézus megígért második eljövetelét, és most is meglátjuk, a rendületlen hitű, mindhalálig hű várakozás ajándékaként világosság gyúl sötét napjainkban, reményt kapunk az eljövendő üdvösségre és erőt, kitartást a jelen küzdelmeihez.

A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja.