előző nap következő nap

„...vakok és bénák mentek hozzá...” Mt 21,12-22

12Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”  14Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” – haragra lobbantak, 16és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?”   17Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.  

18Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszáradt a fügefa. 20Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: „Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?” 21Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. 22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

Jézus először megtisztítja a templomot, azután új értelmet ad a benne folyó istentiszteletnek. A fogyatékosok, akiknek a mózesi törvények értelmében semmi keresnivalójuk sem volt a szent helyen, most Jézus ereje által „kultuszképessé” váltak. Isten új népe kezdett formálódni Jeruzsálemben egykori vakokból, bénákból, az akkori értékrend szerint legértéktelenebbekből. Te végiggondoltad már, mit tett veled Jézus, amikor elhívott?

RÉ 330 MRÉ 211

„Semmiféle munkát ne végezzetek azokon…” 2 Móz 12,1-20

Isten népének megmaradásához hozzátartoztak az Úr színe előtt megtartott ünnepek. A kovásztalan kenyerek ünnepének egyik lényeges eleme volt, Isten rendelése szerint, hogy semmiféle munkát nem végezhettek a hét napos ünnep első és hetedik napján, csak annyit, amennyi az előírt ételek előkészítéséhez szükséges volt (16). Milyen fontos lenne ez ma: ünnepelni, megállni az Úr előtt, egy kicsit lenyugodni, átgondolni Isten Igéjének világosságában eddigi életünket. A ma embere nem tud elnyugodni. Ki kell irtani azokat, olvassuk, akik nem tartják be a kovásztalan kenyerek ünnepének előírásait (15 és 19). Félre ne értsük az Igét, nem Isten kegyetlen. Ez az Ige valójában azt jelenti, hogy kiírtjuk magunkat és egymást az élők sorából, ha nem tudunk egy időre elnyugodni, és rácsodálkozni a Jézus Krisztusban ajándékozott szabadítására! Isten nem „kiírtást”, hanem életet akar.