"....mi a véleményed?" Mt 22,15-22
15Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. 16Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” 18Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. 20Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” 21”A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” 22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
„…mi a véleményed…?” – kérdezik Jézustól, akik csapdába akarják csalni. Kérdésük álnok, a remélt válasszal ártani akarnak a Mesternek. Ám megkapják azt a választ, amibe senki sem köthet bele, amivel sem követői között nem lehet hitelteleníteni, sem lázítóként nem lehet feljelenteni (21). Nekünk őszinte szívvel, hitbeli engedelmességre kész lélekkel szabad, sőt kell is Jézus véleményét kérni minden ügyünkben, minden döntésünk előtt, és aszerint cselekedni.
RÉ 251 MRÉ 361
„Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.” 2Móz 15
Mózes hálaéneke a szabadító Urat dicséri. Micsoda kegyelem, ők megmenekülnek, az üldözők pedig a tengerbe vesznek, pedig ők sem jobbak emezeknél. Éppen ez a megváltás kegyelme: magunktól, mint az ólom, elmerülnénk a hatalmas vizekben, vétkeink súlyától terhelten. Az Isten azonban Krisztusban „hidat” épített a halál mélységes vizei fölé, és akik Krisztusban vannak, azok a hídon vannak, és nem vesznek bele az örvénylő vizek mélységeibe. Ez a szabadulás már a miénk! Nincs ennél a bizonyosságnál nagyobb gyógyulás (27), sőt ennek tudata minden egyéb „betegséget” megelőz (az Úr preventív Isten). Magasztaljuk tehát az Urat, és ne legyünk türelmetlenek, ha az Ígéret Földje felé haladva a pusztaságban sok „keserűség” ér (23-24), hiszen „Mára” keserű vizei után „Élim” oázisa, tizenkét forrása, és hetven pálmafája következett, ahol az Úr felüdülést adott az út további szakaszához (27).