„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké” Mt 22,23-33
23Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 24”Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. 25Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. 26Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. 27Végül aztán meghalt az asszony is. 28A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?” 29Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” 33Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Halálról, életről és feltámadásról beszélgetve Jézus mindig ezeknek a szavaknak a lelki jelentésére irányítja hallgatói és a vele vitatkozók figyelmét. A mennyei élet nem a földi folytatása, hanem Istennel való boldog egység. A lelki halál pedig az Istentől való elfordulás. Aki hisz Jézusban, aki maga a feltámadás és az élet, ha meghal is, él (Jn 11,25).
RÉ 425 MRÉ 366
„És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége…” 2Móz 16
A zúgolódás Isten és egymás ellen mindig a „húsos fazekak” utáni feneketlen vágyból fakad, amely nem ismeri azt, hogy „elég”: a „gazdag” azért zúgolódik, mert még több kell, a „szegény” pedig azért, mert irigy azokra, akiknek bizonyos értelemben több van, mint neki; pedig neki is van, csak azt nem veszi észre. A zúgolódó jobbnak tartja az egyiptomi fogságot, a függést, a sokféle összefonódást, csak legyen jóllakásig (3). A zúgolódó konfliktusokat támaszt, vádol, csak magával van elfoglalva, ahogy a perlekedő nép rátámadt Mózesre (16,2; 17,2). Az Ige szerint nem volt kivétel: az egész közösség elégedetlenkedett (2). Isten azonban most is könyörült népén, mennyei kenyeret hullatott az égből: mézédes, csak aznap fogyasztható mannát!