„A második hasonló…” Mt 22,34–46
34Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek. 35Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36”Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
41Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 42”Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.” 43Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: 44Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. 45Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” 46De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.
A szeretet kettős nagy parancsában az első – az Isten szeretetére vonatkozó – egyértelműen mindenki számára a legfontosabb volt. Jézus szerint hasonlóan fontos, ugyanolyan jelentőségű a második is, ami a felebarát szeretetére buzdít. Mindez azonban az Ószövetség tömör összefoglalása. Jézus új parancsolata már egybefoglalja a kettőt. Ha úgy szeretjük egymást, ahogy ő szeretett minket (Jn 13,34), akkor szeretjük igazán Istent.
RÉ 110 MRÉ 110
„…ment táborhelyről táborhelyre, az Úr parancsa szerint…” 2Móz 17
Isten könyörülete mindig az Ő egyértelmű utasításához kötött (17,1; 16,4-5): jóllakhatnak, de nem tehetnek el a mannából másnapra. Isten ugyanis mindig aznapra ad eleget, aztán másnap újra ad friss ételt és erőt: a tegnapi nem jó ma, mert büdös, avult, nem eleven. A hatodik napon kétszer annyit kapnak, hogy az elég legyen a hetedikre is; aki ugyanis a hetedik napon keresgélt, az nem talált (27); nincs áldás a hetedik napi tevékenységen. Isten kegyelmes zúgolódó népéhez, de ez a kegyelem világos parancsokban ölt testet: mentek az Úr parancsa szerint, Mózes az Úr parancsa szerint ütött a sziklára (6). A parancs Isten egyértelmű, világos szava egy zúgolódó világban, ahol az érdekek mindent összecsomóznak. Micsoda kegyelem, hogy Isten parancsa kibogozza, amit mi összegubancoltunk. Az ő parancsa ellenében azonban nincs apelláta: értettem, vagy elvesztem. Az ítélet szava is ilyen világos parancs, egyértelművé lesznek végre a dolgok, Isten elé lépve, amikor megjelenik az Úr dicsősége (16,9-10). Egy mentségünk lehet: Isten ránk vonatkozó, krisztusi ígéret-parancsa: Ne félj kicsiny nyáj, tiétek lesz az ország (Lukács 12,32).