"Áldott, aki az Úr nevében jön!" Mt 23,37-24,2
37”Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. 39Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”
241Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2Ő azonban így szólt hozzájuk: „Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Istennek a történelemben való jelenlétét felismerni és tőle kapott Lélekkel és bölcsességgel kiaknázni keresztyén felelősségünk. Ha mi nem akarjuk (37), magunk ellen dolgozunk (38). Jézus második eljövetelének ígérete reménnyel tölthet el bennünket. Jó lenne, ha hallgatnánk Jézus hívó szavára, és minél többen lennénk, akik akkor majd felkiáltunk: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (39).
„…kijelölök olyan helyet, ahová elmenekülhet…" 2 Móz 21