„De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába” Mt 26,14-35
14Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. 16Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
17A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?” 18Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.” 19A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. 20Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” 22Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?” 23Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” 25Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad” – felelte neki. 26Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” 27Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”
30Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor így szólt hozzájuk Jézus: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. 32De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” 33Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” 34Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” 35Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
Amikor Jézus bejelentette közeli halálát, hangzavar támadt a tanítványok között, és nyugtalanság valamennyiük lelkében. Egymásra sem figyelnek, Jézusra sem hallgatnak, pedig az evangélium az ő szavaiban fogalmazódik meg. Feltámadásról szól és útmutatásról. Mi is csak megfelelő elcsendesedéssel érthetjük meg szavait. Könnyebb helyzetben vagyunk, mi már tudjuk, hogy feltámadt, és valóban előttünk jár.
RÉ 342
„…amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek…” 2Móz 29
Puccini Tosca című operája döbbenetes üzeneteket hordoz, ha alaposabban megfigyeljük a művet. Az első felvonás egy templomban játszódik, és mi minden történik egy templomban, az opera szerint. Tovább gondolom: mi minden történik Isten Egyházában; bizony alkalmatlanok vagyunk. A papok felszentelési szertartása arra utal, hogy önmagukban Áron és fiai is alkalmatlanok. A felszentelés előtt Áront és fiait megmosdatják, majd felöltöztetik őket a papi ruhába (4-6), ezután felkenik őket olajjal (7). Minden áldozat előtt az állat fejére kell támaszkodniuk (10), ez nemcsak a vétkeik átruházását jelenti a helyettesítő áldozatra, hanem kifejezése annak, hogy támaszra szorulnak, és egyedül az Úr a támaszuk. Az áldozati állat vérével megkenték a felszentelendő pap füle cimpáját, keze és lába nagyujját (22); kifejezve, hogy a papnak az Úrra kell hallgatni, az Úr akarata szerint kell cselekednie és járnia. Jézus Krisztusban mindannyian királyi papság és szent nép vagyunk (1Péter 2,5 és 9), hogy Isten szentsége általunk áthassa a világot. Közelebb kell kerülnünk a feltámadott Úrhoz. A mi alkalmasságunk Tőle van (2Korinthus 3,5).