„Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?” Mt 26,36-46
36Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” 37Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” 39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” 40Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” 42Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” 43Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.”
Könnyebb nekünk Jézus halálfélelméről beszélni, mint saját érintettségünkről. Eljön valamennyiünk életébe az a pillanat, amikor felismerjük, hogy bennünket féltett Jézus halála előtt. A poharat az alvó tanítványok, az imádságban megfáradó emberek, Isten akaratát értetlenül fogadók viselkedése töltötte tele. Ilyen embereket nem akart volna még elhagyni. Íme, milyen mélyre látott és mélyre hatott szeretete!
RÉ 343
„Igen szentnek tartsátok ezt…” 2Móz 30