előző nap következő nap

Jézus Pilátus előtt Mt 27,11-18

11Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – válaszolta neki Jézus. 12De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13Akkor így szólt hozzá Pilátus: „Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?” 14Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott. 15Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

Itt még Jézus mellett állt Pilátus. A főpapok vádaskodása ellenére felismerte, hogy Jézus lelki király akar lenni. Bíróként itt még tisztán látott, Jézus rövid mondatának és beszédes csöndjének üzenete eljutott hozzá. Igyekezett megmenteni. Tudjuk, hogy nem sikerült. A Jézussal kapcsolatos felismeréseink csak az első lépések lehetnek. Kell, hogy utána kialakuljon a belső elkötelezettség is.

RÉ 335 MRÉ 222

Légy készen reggelre…” (2Móz 34) 2 Móz34

Csak egy gondolatot tudok kiemelni a mai, igen gazdag Igéből. Mózesnek reggelre el kell készíteni az új kőtáblákat. Isten parancsa, „légy készen reggelre!" (2), csak kegyelmi állapotban teljesíthető! Eleve: készségesnek lenni, és rövid határidőre készen lenni, nagy feladattal időben készen lenni; ez mind-mind kegyelmi állapot. A hívő ember mindig kész, de soha nem kész, mert minden dolgunk csak az Úr színe előtt lesz igazán kész. Ezért kegyelmi állapot: „készen" lenni. Az Úr dicsőséges megjelenése adja meg a tartalmát annak, amihez mi, minden erőfeszítésünkkel is, csak a „kőtáblát" adhatjuk: az Igéket Ő írja rá (1). Ő adja meg az értelmét, a „velejét" minden tevékenységünknek, ezért, ha Isten felhatalmazása nélkül teszünk valamit, az lehet bármilyen „nemes" ügy, de mégis hiányzik abból, annak örökkévaló tartalma, így hiábavaló és ideig-való. Ezért nem mindegy, milyen ügyben buzgólkodunk, azaz, miben vagyunk „készségesek".