előző nap következő nap

Jézus megfeszítése Mt 27, 31-44

31Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
35Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36azután leültek ott, és őrizték. 37Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 39Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, 40és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!" 41Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42"Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok." 44A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
Isten Fia annyira elesetté vált, hogy ember segítségére szorult. Mégis elutasította a bódító szert, mert szenvedni akart értünk. Eltűrte azok gúnyolódását, akiket hatalmának villámával elpusztíthatott volna. A testiek mellé a lelki gyötrelmeket is vállalta, még a vele együtt szenvedőktől is. Amikor vágyaink, kényelemszeretetünk úrrá lesznek rajtunk, gondoljunk arra: Jézus királyságát a szenvedés vállalásával érte el.

RÉ 339 MRÉ 216

„…hozzáértő férfiakkal…” (2Móz 36) 2Móz 36

A teljes nyugalom teszi lehetővé azt (35,1-3), hogy rádöbbenjünk végre arra, hogy mennyi minden hiányzik az életünkből, és az örök mérce szerint értékes dolgok hiányoznak onnan, mert valójában az Úr hiányzik! Aki azonban végre megáll, annak életét a szent Isten kézbe veszi, átformálja: hogy ettől kezdve az Úrnak éljünk, mint az Úr ügyére fogékony gyülekezet (1-7); és az Istentől nyert feladatra alkalmas emberekké legyünk (1), akik - bölcsességet és értelmet kaptak, - akik nem a saját dolgaik tekintetében „hozzáértők", hanem az Úr ügyére tekintettel azok; - akik engedelmesen el tudják készíteni a szentélyt; egészen úgy, ahogyan megparancsolta az Úr. Elég volt az eszement kapkodásból, rivalizálásból, és az alkalmasság látszatából; mert ne feledjük, más a szakmailag profi, és más az Isten szerint kedves és alkalmas ember! Ő megtörte testének kenyerét, hogy mi is „megtörjünk", és alkalmasak legyünk arra, hogy másokat tápláljunk.