⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.” ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” ⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.  ⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.   ⁵⁴Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
      ⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.