„Ők félnek ugyan tőletek, de azért nagyon vigyázzatok! Ne harcoljatok ellenük...” 5Móz 2,1-25
2Majd ezt mondta nekem az Úr: 3Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé! 4Parancsold meg azért a népnek: Ti most elmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők félnek ugyan tőletek, de azért nagyon vigyázzatok! 5Ne harcoljatok ellenük, mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, mert Ézsau birtokába adtam a Széír-hegységet. 6Ha enni akartok, pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzen vásároljatok tőlük. 7Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az Úr, és nem szűkölködtél semmiben.
8Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, a síkságon át vezető úton, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul ki. Majd megfordultunk, és továbbmentünk Móáb pusztája felé.
9Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne támadjátok meg Móábot, és ne kezdjetek harcot ellenük, mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam. 10Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. 11A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket. 12Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai kiűzték, és kiirtották őket, és a helyükre telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az Úr adott neki birtokul.
13Most azért induljatok, keljetek át a Zered-patakon! Át is keltünk a Zered–patakon. 14Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr. 15Bizony az Úr keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy szálig.
16Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül, 17így szólt hozzám az Úr: 18Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán. 19Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne kezdj harcot velük! Nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, mert Lót fiainak a birtokába adtam azt. 20Ez is a refáiak földjéhez tartozott, refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket. 21Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákok, de az Úr kipusztította őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek, 22ugyanúgy, ahogyan a Széírben lakó Ézsau fiaival tette az Úr: kiirtotta előlük a hóriakat, ezek pedig elfoglalták a birtokukat, és azoknak a helyén laknak ma is. 23Az avviak falvakban laktak Gáza környékén, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.
24Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón-patakon, mert kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, indíts háborút ellene! 25Most kezdek rettegést és félelmet támasztani a népekben az egész ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.
RÉ 349 MRÉ 234
„…az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen…” (Róm 1,18-32) (Róm 1,18-32)
Isten haragja az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen irányul (18). Az ember hitetlensége abban van, hogy Isten kijelentette magát az embernek, ennek ellenére az ember mégsem az Istent dicsőítette, hanem önmagát és más teremtményeket (19-25). Az ember gonoszsága pedig abban áll, hogy Isten nélkül nyomorultan kiszolgáltatottá lesz saját indulatainak, amely számos erkölcsi bűnben mutatkozik meg. Ezek „változatossága” és határtalansága félelmetes, ahogy ez az apostol által felsorolt bűnkatalógusból is kiderül (26-31). Az ember méltó a halálra, mert megismerte az Isten akaratát, és mégis folyamatosan az ellen cselekszik (32). Döbbenetes tükör ez az igeszakasz. Olvassuk úgy, hogy most ne a másik bűnére, hanem a saját magunk bűnére és nyomorúságára gondoljunk. Bizony mennyi hamisság, kapzsiság, viszálykodó indulat, álnokság, rosszindulat, sugdolózás, rágalmazás, gőg, dicsekvés, kíméletlenség, irgalmatlanság jellemző ránk (29-31), akik eközben Krisztus nevét emlegetjük. Hasítson belénk elveszett állapotunk minden kínja.