előző nap
következő nap

Szíhón legyőzése 5Móz 2,26–37

26Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel: 27Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem. Éppen csak át szeretnék gyalogolni. 29Ugyanígy jártak el Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar nekünk adni. 30De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát, ahogyan van ma is.
31Akkor ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy neked adom Szíhónt és országát, fogj hozzá tehát országának a birtokbavételéhez! 32De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. 33Istenünk, az Úr azonban kezünkbe adta őt, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt. 34Elfoglaltuk abban az időben valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit. 35Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az elfoglalt városokban prédára került.
36Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott nekünk ellenállni. Valamennyit nekünk adta Istenünk, az Úr. 37De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.
Szíhón, Hesbón királya esetében a fáraó Izráellel szembeni viselkedéséhez hasonló a helyzet. Mózes követet küld hozzá békés üzenettel, Isten akaratára való hivatkozással. A válasz: Isten akaratának, hatalmának lebecsülése, saját erejének túlbecsülése. Az eredmény: Hesbón egész népének megsemmisítése, mert Isten így döntött róla. Ma sem mindegy, hogyan fogadjuk Isten akaratát, intését, igéjében közölt tanácsait. Vigyázz, nehogy Hesbón királyának és népének a sorsára juss!

RÉ 350 MRÉ 231

„…Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek…” (Róm 2,1-10) Róm 2,1–10

Isten egyszer ítéletet fog tartani. Az ítélet azt jelenti, hogy Isten szétválaszt, helyére tesz mindent. Egyszer majd világosan és egyértelműen bebizonyosodik, hogy mi volt jó, és mi volt rossz. Erre az igaz és igazságos szétválasztásra egyedül Isten képes: mert egyedül Ő lát tisztán, Ő nem részrehajló, nem személyválogató (11). Mi, emberek viszont homályosan, magunk felé részrehajlóan látunk; ezért vigyázzunk, mielőtt másokat megítélnénk, először magunkat vizsgáljuk meg: vajon mi mentesek vagyunk attól a bűntől, amit a másikban megítélünk; vagy csak jobban tudunk viselkedni? (1-3) A tékozló fiú történetének végén kiderült az idősebbik fiúról, hogy ő sem különb a fiatalabbik fiúnál, csak ő nem merte ugyanazt meglépni, amit a fiatalabbik, éppen ezért tele volt a szíve irigységgel, amit végül nem is tudott leplezni (Lk 15,29-30).