„…vigyázz nagyon magadra…” 5Móz 4,1–24
5Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. 6Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és döntései, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!
9Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; 10azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az Úr előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.
11Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. 12A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. 13Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára. 14Nekem pedig megparancsolta az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg benneteket a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, ahova átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 15Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az Úr beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, 16azért ne fajuljatok el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi vagy nő formájára, 17sem a földi állatok formájára, sem az égen repkedő madarak formájára, 18sem a földön csúszó-mászók formájára, sem a föld alatt a vizekben levő halak formájára! 19Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az Úr. 20Titeket azonban kézen fogott az Úr, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is. 21De reám megharagudott miattatok az Úr, és megesküdött, hogy nem kelhetek át a Jordánon, és nem mehetek be arra a jó földre, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül. 22Nekem tehát ezen a földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba veszitek azt a jó földet. 23Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az Úrnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az Úr. 24Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!
Mózes 5. könyve annak a második generációnak szól, akik személyesen nem élték át a szabadulás élményét. Ugyanazt a törvényt kell másodszor, másként elmondani nekik. Az új nemzedéknek így szól a figyelmeztetés: „...vigyázz nagyon magadra..." (9). Emlékezz, hogy a parancsolatok megtartása elsősorban szív kérdése! Belőlünk se hiányozhat a motiváció „tüze". Ezt attól kapjuk, aki a tűzből szólt. Vigyázzunk mi is a belső tűzre: ne feledkezzünk meg az igaz hálaadásról!
RÉ 133 MRÉ 133 Zsolt 133
„…miattatok káromolják az Isten nevét…” (Róm 2,17–29) Róm 2,17–29
Elismerem-e vita nélkül, hogy a hitem és az életem nem fedik egymást? Hajlandó vagyok eltekinteni attól, hogy ezt a hibámat Isten előtt szépítgessem, hogy magyarázkodjam, és mentegessem magam? Kész vagyok-e Isten ítéletét tudomásul venni, és azt tiltakozás nélkül elfogadni? Rábízom-e magam, amikor az elmúlt esztendők mulasztásait, mint egy tükröt elém tartja? Fel tudom-e fedezni szerény nyomát annak, hogy legalább kis mértékben törekedtem arra, hogy cselekedjem a jót, és életemet próbáljam össze egyeztetni a hitemmel? Ezeket a kérdéseket nemcsak egyen egyenként, hanem, mint Isten népe is fel kell tennünk magunknak. A modern világ a keresztyén egyházat a hiteltelensége miatt nem akarja elfogadni, így nemet mond az általa hirdetett üzenetre, az evangéliumra is. Szíven csap-e a fenti Ige jogos vádja: „…miattatok káromolják az Isten nevét”?