előző nap következő nap

„…ha teljes szívvel, lélekkel keresed” 5 Móz 4,25-49

25Ha majd gyermekeid és unokáid születnek, és meghonosodtok azon a földön, de elfajultok, és istenszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát Istenetek, az Úr, bosszantván őt, 26az ég és a föld most a tanúm, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta sokáig, hanem menthetetlenül kipusztultok. 27Szétszór benneteket az Úr a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az Úr. 28Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. 29De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. 30Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, 31akkor mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik.
32Kutasd át a régi időket, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, az ég egyik szélétől a másik széléig, történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! 33Volt-e olyan nép, amely hallotta a tűz közepéből szólani Isten szavát, és mégis életben maradt, mint ahogyan te hallottad? 34Vagy volt-e olyan isten, amelyik megpróbált előállni, hogy kivegyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az Úr Egyiptomban, a szemetek láttára? 35Azért láthattad meg ezeket, hogy megtudd: az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül. 36Az égből hallatta szavát, hogy figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a tűzből hallottad beszédét. 37És mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki ő maga nagy erővel Egyiptomból. 38Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja földjüket örökségül. Így van ez ma is. 39Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más! 40Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hogy sokáig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked minden időkre!
41Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre, 42hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg embertársát, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben, ha e városok valamelyikébe menekül. 43Kijelölte a rúbenieknek Becert a puszta sík földjén, a gádiaknak Rámótot Gileádban, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban.
44Ezt a törvényt adta Mózes Izráel fiainak, 45ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és döntéseket mondotta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból, 46a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak, az emóriak Hesbónban lakó királyának a földjén, akit megvert Mózes Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból. 47Birtokba vették országát, és Ógnak, Básán királyának az országát, az emóriak két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak, 48az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíón hegyéig, azaz a Hermónig, 49meg az egész síkságot a Jordántól napkeletre a síkság tengeréig, a Piszgá lejtőjének a tövében.

Maga Mózes is osztozik az első generáció sorsában: nem mehet be az ígéret földjére. Ezért a nép elé tárja testamentumát. A maga sorsa ugyan nem rejt választási lehetőséget, jó pedagógusként az új nemzedék számára mégis a szabad döntés fontosságát hangsúlyozza. Elmondja azt is, hogy ez a szabadság nehéz, lesznek elbukások. Elveszni, beolvadni könnyű. A megmaradás akkor lehetséges, „...ha teljes szívvel, lélekkel keresed" (29) az Urat. Segíts minket így szeretni, Krisztus!

RÉ 115 MRÉ 115

„…mi a körülmetélés haszna?” (Róm 3,1–8) Róm 3,1–8

A Római levél egyik fő üzenete, hogy Isten kegyelemből, hit által igazít meg (1,17). Erre a megigazító kegyelemre mindannyian rászorulunk, hiszen Isten jogos haragja nehezedik minden emberre; a nem zsidókra, azaz „pogányokra" ugyanúgy (1,18-32), mint a zsidókra (2,1-29). A Római levél első nagy egysége ezért az Isten haragját hirdeti meg (1,18-3,20). Hitetlenségünkkel és hamisságunkkal mindannyian feltartóztatjuk az Isten igazságát, és jóakaratának érvényesülését. Az emberek hűtlensége azonban még inkább kiemeli az Isten hűségét és dicsőségét. Isten népét nem „körülmetélése" tartja meg. De a körülmetélés haszna nagy, mert ezzel külsőleg is jelzi az Úr azt az elkülönítést, ami felelősség, és nem biztosíték. Felelősség, mert Isten rájuk bízta Igéit (4). Ez a rendkívüli felelősség azóta a miénk is, Isten mai népére is vonatkozik.