"Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az Úrnak a parancsolatait" 5Móz 6
1Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az Úr, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 2Féld Istenedet, az Urat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. 3Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr.
4Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! 5Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! 6Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 8Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. 9Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
10Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, 11minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, 12akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 13Az Urat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! 14Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az Úrnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről.
16Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat, ahogyan kísértettétek Masszában. 17Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az Úrnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt. 18Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr, 19elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az Úr.
20Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, 21akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel. 22Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt, amelyet esküvel ígért atyáinknak. 24Az Úr megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az Úr, ahogyan van ez ma is. 25És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.
4Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! 5Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! 6Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 8Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. 9Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
10Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, 11minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, 12akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 13Az Urat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! 14Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az Úrnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről.
16Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat, ahogyan kísértettétek Masszában. 17Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az Úrnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt. 18Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr, 19elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az Úr.
20Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, 21akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel. 22Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt, amelyet esküvel ígért atyáinknak. 24Az Úr megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az Úr, ahogyan van ez ma is. 25És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.
Isten népe feledékeny. Szüntelen emlékeztetni kell arra, milyen hálával tartozik a szabadításért. A népnek emlékeztetnie kell saját magát is, hogy Isten elsősorban a szív szeretetét kéri az övéitől, mert az ő egyetlen vágya, hogy szeressük őt. Az egyház folyton tanuló, tanító, ismétlő, néha „pótvizsgázó” nép, azaz Isten szemében fejlődőképes gyülekezet. Motiváljon minket is az a megbecsülés, hogy Krisztusban Isten tanulásra választott tanítványai lehetünk egész életünkben!
RÉ 234 MRÉ 246„Hitt Ábrahám az Istennek, és az Isten ezt számította be neki igazságul…” (Róm 4,1–8) Róm 4,1–8
Nagyon fontos itt a „beszámítani" kifejezés. Kétféleképpen lehet valamit beszámítani; bérként, mert jár, és ajándékként, noha nem jár. Az emberi rend gyakorlatában, normál esetben az első érvényesül. Az Isten rendje és cselekvése azonban egészen más, mint az emberé: Ő beszámít olyat is, ami nem jár. Ez az Ő kegyelme. Erre említi Pál apostol példaként Ábrahám és Dávid esetét, akiknek Isten beszámította azt, ami nem járt volna. Itt a hit tehát nem érdem, nem cselekvés, vagyis nem emberi teljesítmény, hanem teljes ráhagyatkozás az értünk cselekvő Istenre. Ma sincs más út, csak ez a ráhagyatkozás. Olyan ez, mint amikor a beteg ráhagyatkozik az őt hordozó ágyra; nincs is más választása, éppen ezért ez a ráhagyatkozás nem az ő teljesítménye, de mégis ez a ráhagyatkozás „megtartja" őt. A Szentlélek világosságában azonban ez az ajándék, mint egyetlen lehetőség „tudatosodik", és lesz belőle gyógyulás, hűség, szeretet, hiteles élet, azaz Isten törvényének cselekvése. Boldog az olyan ember, aki mindezeket megtapasztalja (8).