„Örvendezzetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal…” 5Móz 12,1–19
1Ezeket a rendelkezéseket és döntéseket kell azon a földön, amelyet atyáid Istene, az Úr ad nektek birtokul, megtartanotok és teljesítenetek mindenkor, amíg csak azon a földön éltek:
2El kell pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa alatt. 3Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is irtsátok ki arról a helyről!
4De ne így tegyetek Istenetekkel, az Úrral. 5Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az Úr valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék. 6Oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7Ott egyetek Isteneteknek, az Úrnak a színe előtt, és örüljetek házatok népével együtt minden szerzeményeteknek, amellyel megáld Istenetek, az Úr.
8Ne tegyetek úgy, ahogyan mi itt ma teszünk: mindenki ahogyan jónak látja. 9Mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet Istened, az Úr ad neked. 10Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, az Úr, amikor már nyugton lesztek a körülöttetek levő összes ellenségetektől, és biztonságban laktok, 11akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr, hogy ott lakjék az ő neve, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket, felajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitok legjavát,amit csak az Úrnak fogadtok. 12Örvendezzetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek.
13Vigyázz, ne áldozd fel égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet látsz, 14hanem csak azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott áldozd fel égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit én parancsolok neked!
15Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt eheti azt, gazellát vagy szarvast is. 16Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! 17Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét, sem fogadalmi ajándékaidat, amelyeket fogadsz, sem önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat. 18Csak Istenednek, az Úrnak a színe előtt, azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával együtt, aki lakóhelyeden van, és örvendezzél Istenednek, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19Vigyázz, ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden élsz!
2El kell pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa alatt. 3Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is irtsátok ki arról a helyről!
4De ne így tegyetek Istenetekkel, az Úrral. 5Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az Úr valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék. 6Oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7Ott egyetek Isteneteknek, az Úrnak a színe előtt, és örüljetek házatok népével együtt minden szerzeményeteknek, amellyel megáld Istenetek, az Úr.
8Ne tegyetek úgy, ahogyan mi itt ma teszünk: mindenki ahogyan jónak látja. 9Mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet Istened, az Úr ad neked. 10Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, az Úr, amikor már nyugton lesztek a körülöttetek levő összes ellenségetektől, és biztonságban laktok, 11akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr, hogy ott lakjék az ő neve, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket, felajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitok legjavát,amit csak az Úrnak fogadtok. 12Örvendezzetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek.
13Vigyázz, ne áldozd fel égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet látsz, 14hanem csak azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott áldozd fel égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit én parancsolok neked!
15Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt eheti azt, gazellát vagy szarvast is. 16Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! 17Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét, sem fogadalmi ajándékaidat, amelyeket fogadsz, sem önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat. 18Csak Istenednek, az Úrnak a színe előtt, azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával együtt, aki lakóhelyeden van, és örvendezzél Istenednek, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19Vigyázz, ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden élsz!
Amikor Izráel bemegy új hazájába, tudnia kell, hogy minden talpalatnyi föld az Úré. A szent szertartások, az áldozatbemutatás azonban nem mehet végbe akárhol, csak az Úr által kijelölt helyen és csak azon a módon. A családdal és háznép kötelékével együtt. Ez az istentiszteleti fegyelem, az elkülönülés és a közösség megtartó erő ma is, a széthulló közösségek világában.
RÉ 152 MRÉ 160
„...a bűn zsoldja a halál..." (Róm 6,12-23) Róm 6,12–23
Vajon nyomorúságom és halálom a magatartásom közvetlen következménye lenne? Igen, de mégsem ilyen rövidzárlatosan egyszerű a képlet. Jézus Krisztus is óvott a farizeusi tételtől, miszerint mindenkinek csak úgy megy a dolga, ahogy megérdemli. Pál apostol nem egyénekre lebontva érti ezt a kijelentést, hanem sokkal átfogóbban, és bizony ennek igazsága vitathatatlan, miszerint a bűnből nem származhat más, mint anarchia, zűrzavar, halál. A bűn megfoszt bennünket mindattól, ami az életünket gazdaggá és értékessé tehetné. Innen nézve ragyog fel igazán az evangélium, a mai Ige folytatása: „...az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (23). Ő átadta magát nekünk a golgotai kereszten. Te minek, kinek adod át magad? (19) Ennek igenis látható következménye a folytatás, itt és odaát. Egy csontjaira fogyott kóbor vizslát örökbe fogadtak. Attól kezdve, hogy átadták az örökbe fogadó gazdájának, azonnal érezte a szeretetet, és alapjaiban megváltozott az élete.