„...vigyázz, hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneikről…” 5Móz 12,20–31
20Ha majd kiterjeszti határodat Istened, az Úr, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amennyit csak kívánsz. 21Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy odahelyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amit az Úr ad neked, ahogy parancsoltam neked. Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz. 22Megeheted ugyanúgy, ahogy a gazellát és a szarvast megeszik, tisztátalan és tiszta ember egyaránt megeheti. 23De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt! 24Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet. 25Ne edd meg azt, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak. Ha így cselekszel, azt helyesnek látja az Úr. 26De ha abból, amid lesz, valamit az Úrnak szentelsz, vagy fogadalommal felajánlasz, azt vidd el magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr. 27Égőáldozataidat húsával-vérével együtt tedd Istenednek, az Úrnak az oltárára. Véresáldozataidnak a vérét pedig öntsd Istenednek, az Úrnak az oltárára, a húsát megeheted. 28Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr.
29Ha majd kiirtja Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz, 30vigyázz, hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneikről, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! 31Ne tégy úgy az Úrral, a te Isteneddel, mert azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az Úr előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.
29Ha majd kiirtja Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz, 30vigyázz, hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneikről, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! 31Ne tégy úgy az Úrral, a te Isteneddel, mert azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az Úr előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.
Mózes előre óvta népét a tőrbe ejtő kíváncsiságtól. A mai keresztyént is megejtik vallási „ínyencségek", az új mozgalmak ámulatra késztető mozgalmassága. Nem mind arany, ami fénylik! A tűzben megpróbált aranyat a tiszta evangéliumban kínálja nekünk Urunk. Ne idegen tűzű oltárok izgassanak, hanem Istenünk tetteit ismerjük meg mélyebben!
RÉ 173 MRÉ 157
„...megszabadultunk...úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk..." (Róm 7,1-6) Róm 7,1–6
Vannak meghatározó helyváltoztatások. Ilyen helyváltoztatás az, amikor egy hosszú éveket börtönben sínylődő rab kiszabadul, vagy valaki a halálbüntetés elől külföldre menekül, a biztos halálból a szabad életbe. Az Ige a legfontosabb helyváltoztatásról beszél: Krisztus által többé nem testben élünk, hanem Lélek szerint szolgálunk; nem a törvény, hanem a kegyelem erőterében vagyunk. Ez a legáldottabb helyváltoztatás: Krisztusban lenni, és nem a paragrafusok sűrűjében szoronkodni. Ez az áthelyezés akkor történt, amikor Jézus Krisztus kilehelte lelkét, majd feltámadott a halálból. Eme üdvözítő váltás okiratát rögzíti és pecsételi le a keresztség: már a tied ez az ajándék; és ezt a pecsétet töri fel a Szentlélek, amikor az ember megtér, és valóban elolvassa felmentésének okiratát.