Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját, amit csak végzel” 5Móz 14
1Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdaljátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok le a hajatokat. 2Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak.
3Ne egyetek meg semmiféle utálatosat! 4Ezeket az állatokat megehetitek: a marhát, a juhot és a kecskét, 5a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét, 6és minden olyan hasított körmű állatot, amelynek egészen kettéhasadt a két körme és kérődző állat, azt megehetitek. 7De nem ehetitek meg a kérődzők közül, illetve a hasított körműek közül a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek; tartsátok ezeket tisztátalanoknak. 8A disznót is tartsátok tisztátalannak, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ezeknek a húsából ne egyetek, még a tetemüket se érintsétek!
9Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; tartsátok azt tisztátalannak! 11Minden tiszta madarat megehettek. 12De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, 13a sólymot, a héját és a kányaféléket, 14az összes hollóféléket; 15a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket; 16a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért. 19A szárnyas rovarokat is tartsátok mind tisztátalanoknak, ne egyétek meg! 20A tiszta szárnyasokat mind megehetitek.
21Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden levő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, mert te az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyja tejében!
22Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23Az Úrnak, Istenednek a színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor! 24De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni azt, mert messze van az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze a nevét, pedig megáldott Istened, az Úr, 25akkor add el pénzért, és a kapott pénzt tedd erszénybe, s úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. 26Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz, marhát vagy juhot, bort vagy szeszes italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27A lakóhelyeden levő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtoka úgy, mint neked.
28Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka úgy, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját, amit csak végzel.
3Ne egyetek meg semmiféle utálatosat! 4Ezeket az állatokat megehetitek: a marhát, a juhot és a kecskét, 5a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét, 6és minden olyan hasított körmű állatot, amelynek egészen kettéhasadt a két körme és kérődző állat, azt megehetitek. 7De nem ehetitek meg a kérődzők közül, illetve a hasított körműek közül a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek; tartsátok ezeket tisztátalanoknak. 8A disznót is tartsátok tisztátalannak, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ezeknek a húsából ne egyetek, még a tetemüket se érintsétek!
9Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; tartsátok azt tisztátalannak! 11Minden tiszta madarat megehettek. 12De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, 13a sólymot, a héját és a kányaféléket, 14az összes hollóféléket; 15a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket; 16a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért. 19A szárnyas rovarokat is tartsátok mind tisztátalanoknak, ne egyétek meg! 20A tiszta szárnyasokat mind megehetitek.
21Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden levő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, mert te az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyja tejében!
22Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23Az Úrnak, Istenednek a színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor! 24De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni azt, mert messze van az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze a nevét, pedig megáldott Istened, az Úr, 25akkor add el pénzért, és a kapott pénzt tedd erszénybe, s úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. 26Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz, marhát vagy juhot, bort vagy szeszes italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27A lakóhelyeden levő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtoka úgy, mint neked.
28Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka úgy, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját, amit csak végzel.
"Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját, amit csak végzel" A tized rendelése után hangzik el ez a mondat. Mennyei csatornákon át árasztja áldását oda az Úr, ahol engedelmesek az övéi az anyagiakban, és komolyan veszik, hogy pénzügyeink Isten pénzügyei is, hiszen a legbecsületesebb munkával szerzett keresetünk is az ő ajándéka. Anyagi csődökkel, válságokkal küzdő világunkban is változatlan az elvárása életünk Urának.
RÉ 180 MRÉ 297
„Én nyomorult ember!" (Róm 7,14-25) Róm 7,14–25
Az már a megtért ember vallomása, amit Pál itt leír: - belátva, hogy kiszolgáltatott a bűnnek (14), - elismerve, hogy Isten törvénye jó (16;22), - megtapasztalva, hogy azt teszi, amit gyűlöl, és azt cselekszi, amit nem akar (15-16). A megtéretlen ember számára ugyanis mindez nem probléma. Csak a megtért ember számára gond a bűn, csak az Isten gyermeke tapasztalja meg ezt a valóságos nyomorúságot, amiből az apostol is felkiált: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg..." (24). A „testiség" (14) itt az egész embert jelenti, annak minden konkrét testi-lelki vétkét, gondolatban, szóban, cselekedetben és mulasztásban. Ez a kiáltás valóságos szabadulás után könyörög. A hívő ember, élete utolsó percéig átéli ezt a nyomorúságos kettősséget, de azt is tudja hogy már övé a szabadulás a Jézus Krisztusban (25). Képpel élve, a hitetlen embert a végső utazás nem érdekli, a hívő ember azonban már nemcsak elindult a „vonatra", és nem is csak az állomáson vár, hanem a vonaton robog a célállomás felé, ám a vonat még nem ért a végállomásra, de bizonnyal beér majd. Áldott legyen az Isten.