"Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot." 5Móz 15
1Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. 2Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért. 3Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el!
4Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd. 5De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma parancsolok neked. 6Bizony megáld téged Istened, az Úr, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!
7Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, 8hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. 9Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged. 10Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden szerzeményedet.
11Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.
12Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon! 13Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel küldd el, 14hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, az Úr! 15Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, az Úr. Ezért parancsolom ezt ma neked.
16De ha ezt mondja: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad, 17akkor fogj egy árat, és szúrd azt a fülén keresztül az ajtófélfába, azután maradjon ő a szolgád örökre. Ugyanígy tégy szolgálóddal is! 18De ne essék nehezedre, ha szabadon kell bocsátanod, mert hat év alatt kétszer annyit szolgált neked, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged Istened, az Úr mindenben, amit cselekszel.
19Szenteld oda Istenednek, az Úrnak, marháid és juhaid minden elsőszülöttjét, ha hímek. Ne fogd munkára marhádnak első borját, és ne nyírd meg juhod első bárányát! 20Az Úrnak, Istenednek a színe előtt edd meg azt házad népével együtt évről évre azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. 21Ha pedig valami hibája van, ha sánta, vak, vagy bármiféle baja van, akkor ne áldozd fel Istenednek, az Úrnak. 22Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és tiszta ember egyaránt, ugyanúgy mint a gazellát vagy a szarvast. 23Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!
4Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd. 5De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma parancsolok neked. 6Bizony megáld téged Istened, az Úr, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!
7Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, 8hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. 9Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged. 10Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden szerzeményedet.
11Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.
12Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon! 13Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel küldd el, 14hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, az Úr! 15Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, az Úr. Ezért parancsolom ezt ma neked.
16De ha ezt mondja: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad, 17akkor fogj egy árat, és szúrd azt a fülén keresztül az ajtófélfába, azután maradjon ő a szolgád örökre. Ugyanígy tégy szolgálóddal is! 18De ne essék nehezedre, ha szabadon kell bocsátanod, mert hat év alatt kétszer annyit szolgált neked, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged Istened, az Úr mindenben, amit cselekszel.
19Szenteld oda Istenednek, az Úrnak, marháid és juhaid minden elsőszülöttjét, ha hímek. Ne fogd munkára marhádnak első borját, és ne nyírd meg juhod első bárányát! 20Az Úrnak, Istenednek a színe előtt edd meg azt házad népével együtt évről évre azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. 21Ha pedig valami hibája van, ha sánta, vak, vagy bármiféle baja van, akkor ne áldozd fel Istenednek, az Úrnak. 22Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és tiszta ember egyaránt, ugyanúgy mint a gazellát vagy a szarvast. 23Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!
Isten népének szívébe és gondolataiba időről időre bele kellett vésni, hogy a másik tartozása elenyésző az Istennel szembeni eladósodottságunkhoz képest. Vajon tudjuk-e, hogy amikor hétről hétre azt kérjük, „bocsásd meg a mi vétkeinket", ez szó szerint azt jelenti: engedd el a mi adósságunkat? Komolyan gondoljuk-e kérésünket, hogy Isten annak mértéke szerint legyen megbocsátó, ahogy azt mi is tesszük (Mt 18,23kk)?
RÉ 23 MRÉ 23 Zsolt 23
„A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség." (Róm 8,1-17) Róm 8,1–17
Jézus Krisztusban elintézett a múlt: mert nincs már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Jézus Krisztusban vannak (1). Őbenne elintézett a jövő is, mert noha a jövő felől a halál leselkedik ránk, de Isten, aki feltámasztotta Jézust a halálból, Őérte életre kelti halandó testünket is (11). Micsoda evangélium; elintézett a múlt és a jövő is, tehermentessé lettünk hát a jelenre; és bizony nem mindegy, hogyan élünk a jelenben, test szerint, vagy Lélek szerint (5). A test itt a teljes embert jelenti, testével – lelkével együtt, míg a Lélek a Szentlélek által, a Krisztusban újjászületett embert. A „test szerinti" élet a tökéletes önzés indulata, amely visszaél az Isten kegyelmével, és amelynek torkolata a halál (6). A „Lélek szerinti" élet azonban érzékennyé tesz a csúsztatások és hazugságok rengetegében; miközben reményt lát ott, ahol emberi mérték szerint minden elveszett. A „Lélek szerinti" élet felszabadult az alól a törvény alól, amely elítélte őt; ugyanakkor késszé lett ugyanennek a törvénynek megtartására, amely életet terem (6). Mi panaszkodnánk: „Uram, a dolgok rosszul állnak" (Zorán). A mai Ige evangélium: íme ilyen jól állnak a dolgaink! Az a kérdés, hogy mi, ki vezérel: mert akiket az Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai (14).