"Ha szereted Istenedet, az Urat, és az ő útjain jársz minden időben, akkor jelölj ki még három várost" 5Móz 19
1Amikor Istened, az Úr kiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, az Úr, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban, 2jelölj ki három várost országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked birtokul. 3Készíts hozzájuk utat, és oszd három részre országod határát, amelyet örökségül ad neked Istened, az Úr. Hadd meneküljön oda minden gyilkos.
4Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg embertársát, és nem gyűlölte azelőtt. 5Ha tehát valaki elmegy az erdőbe embertársával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja embertársát, hogy az meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon. 6Mert ha a vérbosszuló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérheti a hosszú úton, és megöli őt, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt. 7Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki három várost.
8Ha majd kiszélesíti határodat Istened, az Úr, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja, 9ha megtartod mindazokat a parancsolatokat, és megcselekszed, amit én ma parancsolok neked; ha szereted Istenedet, az Urat, és az ő útjain jársz minden időben, akkor jelölj ki még három várost a mellé a három mellé, 10hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, és ne terheljen vérontás.
11De ha valaki gyűlöli embertársát, lesbe áll, és rátámad, és úgy megüti, hogy belehal, azután e városok egyikébe menekül, 12akkor küldjenek érte városának a vénei, hozzák el onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13Ne szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért, akkor jól lesz dolgod.
14Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök határoztak meg örökségedben, amikor örökölsz azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad birtokul.15Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy.16Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt, 17akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon az Úr színe elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek. 18A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen, 19azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 20Hallják ezt meg a többiek is, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot. 21Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!
4Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg embertársát, és nem gyűlölte azelőtt. 5Ha tehát valaki elmegy az erdőbe embertársával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja embertársát, hogy az meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon. 6Mert ha a vérbosszuló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérheti a hosszú úton, és megöli őt, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt. 7Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki három várost.
8Ha majd kiszélesíti határodat Istened, az Úr, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja, 9ha megtartod mindazokat a parancsolatokat, és megcselekszed, amit én ma parancsolok neked; ha szereted Istenedet, az Urat, és az ő útjain jársz minden időben, akkor jelölj ki még három várost a mellé a három mellé, 10hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, és ne terheljen vérontás.
11De ha valaki gyűlöli embertársát, lesbe áll, és rátámad, és úgy megüti, hogy belehal, azután e városok egyikébe menekül, 12akkor küldjenek érte városának a vénei, hozzák el onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13Ne szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért, akkor jól lesz dolgod.
14Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök határoztak meg örökségedben, amikor örökölsz azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad birtokul.15Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy.16Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt, 17akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon az Úr színe elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek. 18A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen, 19azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 20Hallják ezt meg a többiek is, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot. 21Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!
Milyen más így látni: nem az a fontos, ami történt, hanem az, hogy miért történt (4). Így ugyanannak a cselekménynek a megítélése egészen más lehet. Különös így tekinteni saját életünkre is. Lehet, hogy sokkal mélyebbre mutat a „miért" kérdés? Ha nem azt nézzük, járunk-e templomba, olvasunk-e Bibliát, adakozunk-e, konfirmálunk-e, hanem azt, hogy miért tesszük mindezt, lehet, hogy egészen más eredményt kapunk. Talán a leglényegesebb kérdéshez jutunk el: szeretjük-e az Urat (9)?
RÉ 294 MRÉ 380
„...Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása..." (Róm 9,6–13) Róm 9,6–13
Az apostol, fájdalmas felkiáltásban könyörög népéért (1), akik nem ismerték fel Jézus Krisztusban a megtartó Messiást. Nem elég test szerint az Úrhoz tartozni, nem elég az Ő látható népének tagjává lenni, nem elég magunkon hordozni a szövetség külső jelét, legyen az körülmetélés, vagy keresztség; megtérés kell, újjászületés, valóságos odatartozás az Úrhoz. Nem elég, hogy gyermekinket hitben neveltük, könyörögni kell a megtérésükért is. Mindent megelőz azonban az Isten elválasztása. Ő előbb döntött felőlünk, mi ezért dönthettünk felőle: „hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön" (11). Ezután azonban a külső jegy is áldott vigasztalás lesz a hit mélypontjain: ahogy Luther felkiáltott; „meg vagyok keresztelve!"