A hadviselés szabályai 5 Móz20
5A felügyelők pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel azt, ha ő meghal a harcban. 6Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban. 7Vagy van-e olyan ember, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban. 8Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan! 9Amikor a felügyelők befejezik a néphez intézett beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére.
10Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra. 11Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá. 12De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül! 13És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind. 14De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr. 15Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók. 16De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az Úr ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem! 17Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr; 18azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az Úr ellen.
19Ha egy várost hosszabb időn át tartasz körülzárva, és harcolsz ellene, hogy bevedd, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad. 20Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcban áll veled, míg csak el nem esik.
RÉ 144 MRÉ 144
„…nem azé, aki akarja…” (Róm 9,14–29) Róm 9,14–29
Az év eleji koncert ünnepi beszédében hallottam, hogy az ember mindent elérhet, csak elszánás, akarás, kitartás és szorgalom kell hozzá. Gyakran halljuk manapság: akard, és sikerülni fog. Ez korunk divatos és népszerű gondolata, de nem az Isten gondolata. Persze, kell az elszánás, az akarás, a kitartás; de a dolgok nem ezen dőlnek el. Még a földi sikereket illetően sem; mert az is kegyelem, ajándék. Isten szabad kegyelme előre döntött arról, hogy kin fog könyörülni. Ez a könyörület az üdvösség. Az üdvösség pedig földi áldásokban is láthatóvá lesz. Akinek üdvbizonyossága van, az minden földi eredményéért hálát ad, és benne az üdvözítő Isten cselekvését, és az üdvösség evilági megjelenését látja, ezért számára minden siker áldás, vagyis nem saját magának tulajdonított eredmény. A kegyelem nem az akarnokoké és a törtetőké; ahol azonban nincs jelen az isteni kegyelem, ott minden szorgalmas akarat is, legfeljebb csak múlandó kincset eredményezhet.