A házasság tisztaságára vonatkozó törvények 5Móz 22,13-29
13Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli, 14és álnokul megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a nőt, de amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek, 15akkor fogja a lány apja és anyja a lány szüzességének a bizonyítékait, és vigyék a város véneihez a kapuba. 16Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam lányomat ehhez az emberhez, de meggyűlölte, 17és most álnokul azzal vádolja, hogy nem találta szűznek a lányt, pedig itt vannak lányom szüzességének a bizonyítékai. Ezután terítsék ki a ruhát a város vénei elé. 18A város vénei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg. 19Bírságolják meg száz ezüstre, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette egy izráeli szűznek. A nő maradjon a felesége, és nem szabad elbocsátania egész életében. 20De ha igaz volt a vád, és a lány nem volt szűz, 21akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfiai, mivel gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
22Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is.
23Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, 24vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el a más asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszságot a magad köréből!
25De ha a mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó lánnyal, és megragadja a férfi, és vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. 26A lányt azonban ne bántsátok, mert a lánynak nincs halálos vétke. Olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad embertársára, és meggyilkolja azt. 27Hiszen a mezőn találkozott vele; ha kiáltott is a jegyben járó lány, nem volt, aki megszabadítsa.
28Ha valaki egy el nem jegyzett szűz lánnyal találkozik, megragadja, és vele hál, és rajtakapják őket, 29akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mivel erőszakot követett el rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében.
22Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is.
23Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, 24vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el a más asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszságot a magad köréből!
25De ha a mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó lánnyal, és megragadja a férfi, és vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. 26A lányt azonban ne bántsátok, mert a lánynak nincs halálos vétke. Olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad embertársára, és meggyilkolja azt. 27Hiszen a mezőn találkozott vele; ha kiáltott is a jegyben járó lány, nem volt, aki megszabadítsa.
28Ha valaki egy el nem jegyzett szűz lánnyal találkozik, megragadja, és vele hál, és rajtakapják őket, 29akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mivel erőszakot követett el rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében.
Isten törvénye védi a házasságot: védelmet nyújt a nőnek és a férfinak a közösség érdekében. Isten népe számára ma is fontos lenne ez a védelem (válás, erőszak, szabadosság). Jézus két fontos útmutatást ad nekünk ezzel kapcsolatban. Hangsúlyozza egyrészt a házassági hűséget a kiskapukat keresőknek (Mk 10,1kk) – a törvénynél is szigorúbban –, másrészt az irgalmasságot az ítélkezőknek (Jn 8,1kk). Adja Isten, hogy egyiket se felejtsük el!
RÉ 487 MRÉ 278
„Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” (Róm 10,14–21) Róm 10,14–21
Isten igehirdetőket küld, hogy sokan hallják a jó hírt, higgyenek, és segítségül hívják az Úr nevét (14-15). Kedves dolog az Úr előtt, hirdetni az Ő beszédét, és engedni annak. (15-16). A döntő kérdés: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" (Ézsaiás 53,1), illetve ki engedelmeskedett annak? (16) Ezt akkor Izráel népének címezte az apostol, akik felé az Úr kitárta karját, és akik mégsem járultak Hozzá (21; Ézsaiás 65,2)! Isten kiválasztó kegyelmének titka, hogy hirdetik az evangéliumot, szerte az egész földkerekségen; és nem érti, aki érthetné; ugyanakkor megérti, aki értetlennek tűnik; - az Istené lesz az, aki nem okoskodik az Istenről, aki nem kérdezősködik utána, és távol marad Tőle az, aki állandóan Őt kutatja (20). Ez a felismerés akkor a zsidók és nem zsidók viszonylatában szólalt meg. Ma ugyanez a probléma, de más viszonyaltban. Uram, add, hogy el ne vesszünk, mi, akik állandóan Veled foglalkozunk!