„...örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az ÚR ad neked és házad népének...” 5Móz 26
1Amikor bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, birtokba veszed azt, és letelepszel rajta, 2akkor vedd a föld termésének a legjavát, amelyet behordasz földedről, melyet Istened, az Úr ad neked; tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék az ő neve. 3Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr Isten előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyet esküvel ígért az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja. 4A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az Úrnak oltára elé.5Te pedig ezt mondd Istenednek, az Úrnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott. 6Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, nyomorgattak, és kemény rabszolgamunkát végeztettek velünk. 7Akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 8És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és csodák között. 9Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem, Uram! Így tedd azt oda Istenednek, az Úrnak színe elé, és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. 11Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a nálad lakó jövevénnyel együtt! 12Amikor a harmadik esztendőben, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden, 13akkor ezt mondd Istenednek, az Úrnak színe előtt: kivittem házamból a szent tizedet, oda is adtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, egészen a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem. 14Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kivittem, és nem adtam belőle halottnak. Hallgattam Istenemnek, az Úrnak szavára, és mindent úgy tettem, ahogyan megparancsoltad. 15Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt és azt a földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan esküvel ígérted meg atyáinknak; ezt a tejjel és mézzel folyó földet. 16Azt parancsolja a mai napon Istened, az Úr, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és döntéseket. Tartsd meg, és teljesítsd azokat teljes szívvel és lélekkel. 17Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára. 18Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. 19Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte.
Hajlamosak vagyunk panaszkodni; a magyar embernek manapság a pohár inkább félig üres, mint félig teli. Isten törvénye és evangéliuma azonban szemünk előtt tartja a hálaadást és a hálaáldozatot. Két tanács a mai ige alapján: Vegyük számba ma mindazt a jót, amit adott nekünk és családunknak az Úr! Adjunk hálát Istennek imádságunkban, és mutassuk ki hálánkat adományunkkal is!
RÉ 105 MRÉ 105
„…hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok…” (Róm 11,25–32) Róm 11,25–32
Isten kinyilvánította üdvakaratát a Jézus Krisztusban. Ennek az üdvösségnek a kibontakozása azonban sok tekintetben titok. Erre figyelmeztet az apostol, miszerint nehogy önmagunkat bölcsnek tartva úgy tekintsünk Isten üdvtervére, mintha abban minden részletet ismernénk (25). Foglaljuk össze, mi az amit tudhatunk. Izráel népének csak egy része ismerte meg az Urat, a többiek szíve megkeményedett. Ez addig tart, amíg a népek is megismerik az Urat (25). Utána üdvözülni fog Izráel népe is (267). Isten eszköze Izráel, még megkeményedésében is, a népek üdvösségéhez vezető úton (28-31). Pál az üdvösség tekintetében a pogányok „teljes" számáról, majd az „egész" Izráelről beszél. Ez az Isten által kiválasztottak teljességét jelenti, minden népből; ugyanakkor azt is, hogy mi mindenkire csak üdvösséges reménységgel tekinthetünk; a többi az Úr dolga. Isten kiválasztó kegyelme visszavonhatatlan. Ez az egyetlen, ami biztos, de ez elég, és ha ezt hisszük, akkor az egy áldott jel arra nézve, hogy az Úrhoz tartozunk.