„Hallgass… az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket én most megparancsolok nektek” 5Móz 27
1Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek. 2Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat. 3Írd fel rájuk ennek a törvénynek minden igéjét, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked; a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked az Úr, atyáid Istene. 4Amikor átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál hegyén ezeket a köveket, ahogyan ma parancsolom nektek, és meszeljétek be azokat. 5Építs ott oltárt Istenednek, az Úrnak; az oltár köveit ne vassal faragd ki. 6Terméskőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak. 7Mutass be békeáldozatot is, edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt! 8Írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét tisztán és világosan!
9Azután így beszélt Mózes a lévita-papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak népévé. 10Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket én most megparancsolok nektek.
11Ilyen parancsot adott azon a napon Mózes a népnek: 12Ha átkeltek a Jordánon, a Garizim hegyén ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. 13Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.
14Azután a léviták szólaljanak meg, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:15Átkozott az, aki mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 16Átkozott, aki gyalázza apját és anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 17Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határkövét! Az egész nép mondja rá: Ámen! 18Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 19Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 20Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen!21Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 22Átkozott, aki a nővérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 23Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 24Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 25Átkozott, aki vesztegetést fogad el azért, hogy egy ártatlan embert megöljön! Az egész nép mondja rá: Ámen! 26Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik! Az egész nép mondja rá: Ámen!
9Azután így beszélt Mózes a lévita-papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak népévé. 10Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket én most megparancsolok nektek.
11Ilyen parancsot adott azon a napon Mózes a népnek: 12Ha átkeltek a Jordánon, a Garizim hegyén ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. 13Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.
14Azután a léviták szólaljanak meg, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:15Átkozott az, aki mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 16Átkozott, aki gyalázza apját és anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 17Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határkövét! Az egész nép mondja rá: Ámen! 18Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 19Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 20Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen!21Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 22Átkozott, aki a nővérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 23Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 24Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 25Átkozott, aki vesztegetést fogad el azért, hogy egy ártatlan embert megöljön! Az egész nép mondja rá: Ámen! 26Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik! Az egész nép mondja rá: Ámen!
Az Úr választott népét az jellemzi, hogy teljesíti Ura parancsolatait és rendelkezéseit. Az Izráelnek adott parancsolatokat Mózes törvényében írásba is foglalták, ismerni kellett a törvényt, és aszerint kellett élni. Minket, Jézus tanítványait az jellemezzen, hogy ismerjük és megtartjuk mindazt, amit ő parancsolt nekünk (vö. Mt 28,20)!
RÉ 107 MRÉ 107
„…Övé a dicsőség mindörökké.” (Róm 11,33–36) Róm 11,33–36
Isten gazdag, bölcs, és mindentudó. Amit Ő tesz, az vitathatatlan: az Ő szándékai, döntései és ítéletei mindenek felett jók. Tőle, általa, és érte van minden. Ez Isten szuverenitása. Egyet tehetünk, ezt elismerjük, és Őneki engedelmesen megadjuk magunkat, hogy Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ez a megoldás egyetlen útja az ember számára. Az ilyen ember meggazdagszik az Isten gazdagságában, bölccsé lesz az Isten mindentudásában, miközben békesség támad a szívében, mert bizonyossággal tudja, hogy Isten szándéka jó. Bizony, megnyugtató tudni egy olyan világban, ahol hemzsegnek az okos emberek, hogy csak Isten a bölcs; bizony bátorító hallani egy olyan világban, ahol annyi a rossz szándék, még a látszólag „jó" cselekedetek mögött is, hogy van Valaki, akinek jók a szándékai. Áldott legyen az Isten mindörökké!