„Rád szállnak mindezek az átkok…” 5Móz 28,27–48
27Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 28Megver az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral. 29Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Nem leszel szerencsés utaidon, sőt elnyomott és kifosztott leszel mindenkor, és nem segít rajtad senki.
30Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. 31Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. 32Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. 33Földed gyümölcsét és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. 34Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. 35Megver az Úr tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és szolgálni fogsz ott más isteneknek, fának és kőnek. 37Borzadva, példabeszédben, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a népek, amelyekhez elhajt téged az Úr.
38Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. 39Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. 40Minden határodban lesznek olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. 41Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. 42Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó.
45Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. 46Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. 48Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged.
30Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. 31Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. 32Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. 33Földed gyümölcsét és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. 34Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. 35Megver az Úr tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és szolgálni fogsz ott más isteneknek, fának és kőnek. 37Borzadva, példabeszédben, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a népek, amelyekhez elhajt téged az Úr.
38Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. 39Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. 40Minden határodban lesznek olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. 41Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. 42Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó.
45Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. 46Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. 48Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged.
Izráel népének viselnie kellett tetteinek következményeit. Ha nem engedelmeskednek, akkor Isten sokféle átokkal sújtja őket. Szinte kellemetlen érzésünk van, amikor ezek felsorolását olvassuk. Hogyan is lehetne ezeket elviselni? Milyen jó arra gondolni, hogy Jézus a mi bűneink büntetését, az átkot magára vette a kereszten! Ha benne bízunk, nem szégyenülünk meg.
RÉ 83 MRÉ 83
) „…egy test vagyunk a Krisztusban…” (Róm 12,3–8) Róm 12,3–8
Mekkora ajándék, hogy Krisztus teste vagyunk, mi, akik Hozzá tartozunk. A test léte letagadhatatlan, megtapasztalható, magának teret követelő, konkrét valóság. Mi Krisztus teste vagyunk; vagyunk, ez tény. Ez az Egyház minden emberi cselekvést megelőző titka, vitathatatlan, és a világ végezetéig kikerülhetetlen valósága. Micsoda bizonyosság ez, Krisztusban vagyunk, láthatóak vagyunk, az Ő teste vagyunk: ezt a tényállást rögzítette a keresztség. Az Egyház Krisztus teste, és semmi más; az Egyház nem egyesület, nem a közmorál képviselője, nem szolgáltatásokat és szertartásokat szervező iroda, nem konzervatív klub, vagy civil közösség, nem sztár-igehirdetőket csodálók sokadalma; hanem a Krisztus teste, akik az Úr kegyelméből tartoznak az Úrhoz, és egymáshoz, hogy végezzék a prófétálás, tanítás, buzdítás, szeretetszolgálat feladatát. Ezek megvalósulása egy rendben, a Krisztus-hit szabálya szerint történik (6), és nem „maszekosan kegyes" ötletelés alapján (6-8).