"Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget az Úr " 5Móz 28,49–69
49Rád hoz majd az Úr messziről, a föld széléről egy nemzetet, amely lecsap rád, mint a saskeselyű, olyan nemzetet, amelynek a nyelvét nem érted, 50vad tekintetű nemzetet, amely nem kíméli az öreget, és nem kegyelmez a gyermeknek sem. 51Megeszi állataid ivadékát és termőfölded gyümölcsét, amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy semmit gabonádból, mustodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg tönkre nem tesz téged. 52Ostrom alá veszi minden városodat, míg le nem omlanak egész országodban a magas és erős kőfalak, amelyekben bízol. Ostromolni fogja minden városodat egész országodban, amelyet Istened, az Úr adott neked. 53Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket ad neked Istened, az Úr; az ostrom és szorongatás idejében, amikor szorongat ellenséged. 54A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira, 55hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongatás idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat. 56Még az a gyengéd és elkényeztetett asszony is, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt, hogy a lábával sem akarta érinteni a földet, irigyen néz szeretett férjére, fiára és leányára, 57ha a méhlepényére gondol, amely elmegy tőle, és gyermekére, akit szül, mert titokban ezeket eszi meg, amikor mindenéből kifogy az ostrom nyomorúsága idején, amikor ellenséged ostromolja városaidat.
58Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az Úrnak dicsőséges és félelmes nevét, 59akkor az Úr csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket. 60Rád hozza Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. 61Mindenféle olyan betegséget és csapást is hoz rád az Úr, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz. 62És bár olyan sokan voltatok, mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára. 63És ahogyan örömét lelte az Úr abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. 64Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek.
65De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. 66Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. 67Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell. 68Visszavisz az Úr Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg senki.
69Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget az Úr parancsára Izráel fiaival Mózes Móáb földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük.
58Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az Úrnak dicsőséges és félelmes nevét, 59akkor az Úr csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket. 60Rád hozza Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. 61Mindenféle olyan betegséget és csapást is hoz rád az Úr, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz. 62És bár olyan sokan voltatok, mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára. 63És ahogyan örömét lelte az Úr abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. 64Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek.
65De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. 66Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. 67Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell. 68Visszavisz az Úr Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg senki.
69Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget az Úr parancsára Izráel fiaival Mózes Móáb földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük.
Isten szövetséget kötött az ő népével (69). Ez a szövetség egyoldalú volt. Nem lehetett alkudni, engedményeket tenni. Az Úr maga mondta meg a feltételeket, az emberek ezt csak elfogadták. Az új szövetség is hasonló. Isten adta a legnagyobbat, az ő egyszülött Fiát. Az ember feladata csak annyi, hogy a felkínált szövetséget elfogadja. Mi nem alkudozhatunk, csak rácsodálkozhatunk Isten szeretetének a jelére, a golgotai keresztre.
„...a tiszteletadásban egymást megelőzők..." (Róm 12,9-21) Róm 12,9-21
Az idősebb generáció mindig panaszkodott a fiatalabbra, a fiatalabb pedig, sajnálatos, de gyakran csak „szenilis trottyosnak" tartotta a kifutott, már befolyás nélküli nemzedéket. Változik körülöttünk a világ, és ezzel a felnövekvő nemzedékek is. Nem a változással van a baj, hanem hogy milyen irányban történik ez a változás. Fájdalmas az új generáció határozottsága, eltökéltsége, céltudatos magabiztossága. Ez a generáció nem féli az Istent, és az embert nem tiszteli (Lukács 18,2); de ha féli is az Istent, ez akkor sem látszik meg az emberszeretetében. Önmagán kívül senkit és semmit nem ismer. Hol van a figyelmesség és a tisztelet? Ezeken a létfontosságú „apróságokon" túl, az igazán nagy elvárásokra már rá sem merünk kérdezni, mint például: „iszonyodjatok a gonosztól" (9); „ne álljatok bosszút önmagatokért" (19). Megmondom őszintén: nem túl jó a közérzetem egy ilyen világban. Érdemes lenne a mai igerészt mondatról mondatra, önvizsgálatot tartva, a magunkévá tenni. Isten akarata szerint úgy kellene viszonyulnunk egymáshoz, ahogy ebben az igeszakaszban az előttünk áll.