„Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué, mert Izráel Istene, az Úr harcolt Izráelért” Józs 10,28–43
28Makkédát is elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Jerikó királyával bánt. 29Majd átvonult Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen. 30Az Úr ezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával.31Libnából továbbvonult Józsué egész Izráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. 32Az Úr Izráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen úgy, ahogyan Libnával tették.33Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Józsué úgy megverte népével együtt, hogy senkit sem hagyott elmenekülni.34Lákisból továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. 35Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákissal tette. 36Felvonult azután Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene. 37Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind.38Azután visszafordult Józsué az egész Izráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene. 39Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan Libnával és királyával bánt. 40Így verte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az Úr. 41Leverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig. 42Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué, mert Izráel Istene, az Úr harcolt Izráelért. 43Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba.
„Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué..." (42). Hét királyt ütött egy csapásra. Nagyot és gyorsan: ennek a szorzata a lendület. Engedd, hogy magával sodorjon Isten erejének lendülete! Érzed-e még Isten szabadító erejét, gondolsz-e még a jerikói csodára, a folyón való átkelésre? A gördülékeny, görcs nélküli időkben „...Izráel Istene, az Úr harcolt Izráelért" (42), ahogyan értünk is.
RÉ 174 MRÉ 156 Ézs 6,1–8
„...ezt a rendkívüli erőt..." (2Kor 4,7–18) 2Kor 4,7–18
Az evangélium erőforrás. Ez az erő azonban törékeny cserépedényekben van. Isten ugyanis a megváltás örömhírét a törékeny és gyarló emberre bízta, valamint a törékeny emberi beszédre, az igehirdetésre. Cserépedény voltunk halálunkig figyelmeztet, hogy ez az erő az Istené, és nem a miénk. Ez az erő nem egy személytelen, misztikus erő, hanem a megváltó Jézus Krisztusban testet öltött erő. Aki Krisztusban van, mint a virág a talajban, vagy a vízben, annak mindenre van ereje (Filippi 3,14). Az Úr pedig tudja, mert ismeri övéit, hogy mi az a „minden", amivel terhelhet, és amihez meg is adja az erőt. Ez nem szárnyaló erő. Ami „szárnyal", az nem krisztusi, az mindig gyanús. Itt szó nincs szárnyalásról. Ellentétpárokban olvashatjuk, hogyan kapjuk az Isten rendkívüli erejét: szorongattatunk, de nem szorítanak be; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de nem pusztulunk el. Ez az evangélium, a valóság még lehúzóan nehéz, szárnyalásra semmi esély; de a győzelem már a miénk.