„Ne félj tőlük...” Józs11
1Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához 2és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg a Kinnerettől délre levő síkságon, Sefélá-alföldön, meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; 3a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón alatt lakó hivviekhez Micpa földjére. 4Ezek kivonultak egész táborukkal. Annyi volt a nép, mint a tenger partján a homok; ló és harci kocsi is igen sok volt. 5Mindezek a királyok egyesültek, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen.
6Akkor ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! 7Józsué hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megtámadta őket. 8Az Úr pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték, és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-Májimig, és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni.
9Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az Úr: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta.
10Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa. 11Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte. 12Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta neki. 13De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué. 14Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Izráel fiainak zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem. 15Ahogyan az Úr megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
16Így foglalta el Józsué azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Izráel hegyvidékét és alföldjét, 17a Kopasz-hegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta, megölte. 18Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. 19Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. 20Mert az Úr megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.
21Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről, Hebrónból, Debírből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. 22Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg.
23Így foglalta el Józsué az egész országot, egészen úgy, ahogyan az Úr megígérte Mózesnek. Józsué pedig átadta azt Izráelnek, hogy birtokolják, mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után.
6Akkor ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! 7Józsué hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megtámadta őket. 8Az Úr pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték, és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-Májimig, és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni.
9Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az Úr: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta.
10Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa. 11Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte. 12Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta neki. 13De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué. 14Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Izráel fiainak zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem. 15Ahogyan az Úr megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
16Így foglalta el Józsué azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Izráel hegyvidékét és alföldjét, 17a Kopasz-hegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta, megölte. 18Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. 19Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. 20Mert az Úr megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.
21Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről, Hebrónból, Debírből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. 22Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg.
23Így foglalta el Józsué az egész országot, egészen úgy, ahogyan az Úr megígérte Mózesnek. Józsué pedig átadta azt Izráelnek, hogy birtokolják, mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után.
„Ne félj tőlük..." biztatásban nemcsak egy győzelmi ígéret van, hanem Józsué mély aggodalmának ismerete, és arra választ is ad. Hogyan győzhetnének ekkora sereg ellen, a harci szekerek ellen? Isten a legnagyobb félelmeidet, legmélyebb szorongásaidat is ismeri, úgy gondoskodik rólad.
RÉ 393 MRÉ 401
„...hitben járunk, nem látásban..."(2Kor 5,1–10) 2Kor 5,1–10
Mivel hitben járunk, ha megterhelten sóhajtozunk is e világban, ezer szállal kötődve e világhoz (4), mégis tudjuk, hogy van Istentől készített hajlékunk, ha e földi sátrunk sok vihar után egyszer csak összedől (1 és 8). - Mivel hitben járunk, tudjuk, hogy egyszer levetkőzzük ezt a testet, de Isten nem hagy kiszolgáltatottan és mezítelenül, hanem olyan „mennyei" testbe öltöztet, amelyen nem úr a halál (2). Aki mezítelen az egész valójában csupasz, sebezhető; az Úr nem hagyja az övéit így, odaát is felöltöztet. - Mivel hitben járunk, zálogul (pecsétül) kaptuk Isten Lelkét, aki emlékeztet bennünket a megváltás evangéliumára, amikor testben távol vagyunk Tőle, hogy mindenkor bizakodjunk, és újból az Ő üdvözítő közelségébe kerüljünk (5-6). - Mivel hitben járunk, arra törekszünk, hogy kedvesek legyünk neki, és tegyük az Ő akarata szerinti jót (9-10).