"Talán velem lesz az Úr..." Józs 14
1Ez lett Izráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a törzsek családfői adták örökségül Izráel fiainak. 2Sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az Úr Mózes által. 3Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon túl. Viszont a lévitáknak nem adott örökséget közöttük. 4Mivel József fiaiból két törzs lett, Manassé és Efraim, ezért a lévitáknak nem adtak osztályrészt az országban, hanem lakóhelyül városokat, az azokhoz tartozó legelőket pedig jószáguk és javaik részére. 5Úgy tettek Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.
6Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az Úr Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. 7Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. 8Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat. 9Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az Urat. 10Mostanáig életben tartott engem az Úr, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. 11Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. 12Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az Úr! 13Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. 14Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte az Urat, Izráel Istenét. 15Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború.
6Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az Úr Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. 7Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. 8Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat. 9Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az Urat. 10Mostanáig életben tartott engem az Úr, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. 11Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. 12Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az Úr! 13Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. 14Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte az Urat, Izráel Istenét. 15Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború.
A még mindig erős (11), hűséges Káléb (9) harccal megszerzi azt a földet, és ott telepszik le, ami ma világ egyik legveszélyesebb helye. Kirjat-Arba és Hebrón tele van feszültséggel, akarással, gyűlölettel, katonákkal és orvlövészekkel. Ábrahám síremléke van ott, amit zsidók és arabok egyaránt szent helyként tisztelnek. Meg lehet-e ragadni, be lehet-e keríteni, ki lehet-e sajátítani azt, ami szent? Talán velünk lesz az Úr? (12)
RÉ 8 MRÉ 8
„...szomorkodók, de mindig örvendezők..." (2Kor 6,1–10) 2Kor 6,1–10
„Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét" (1) - hangsúlyozza az apostol. Akiknek üdvössége van, azokat végérvényesen meghallgatta és megsegítette az Úr (2). Pál konkrétumokat említ, hogyan lesz láthatóvá a megnyert üdvösség a hívő emberen (3-10): - nem okoz megütközést; - nem szidalmazzák; - sokat tűr mindenféle nyomorúságban és szükségben; - sokat fárad; - megmarad a tisztaságban, jóságban, igazságban, szeretetben; - nem bízza el magát a dicsőségben, és nem esik kétségbe a gyalázatban; - tudja, hogy Isten ígéretei már beteljesedtek rajta, de ezek az ígéretek csak odaát lesznek maradéktalanul teljessé, ezért a „már igen, és még nem feszültségében élve" mindig a kegyelmi állapotot látja (8-10): az elkészített dicsőséget és nem a gyalázatot, a jó hírt és nem a rossz hírt, az igazságot és nem az ámítást, az életet és nem a halált, az örvendezést és nem a szomorúságot, a mennyei gazdagságot és nem az itteni sokféle szegénységet. Van üdvösségünk; ilyenek vagyunk?