"Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! " Józs 15
1Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. 2Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, 3és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. 4Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a déli határotok.5Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, 6és fölmegy a határ Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el. Azután fölmegy a határ a rúbeni Eben-Bóhanra. 7Azután az Ákór-völgytől Debír felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gilgálnál, amely a pataktól délre eső Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. 8Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgynek a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugatra, és a Refáim-völgy északi szélén van. 9A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah-forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárim felé. 10Baalától nyugatra fordul a határ a Széír-hegység felé, áthalad a Jeárim-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-semesnek, és Timná felé halad. 11Azután továbbmegy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárónnak kanyarodik a határ, azután átmegy a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik.12A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként.
13Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az Úr megmondta Józsuénak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt. 14Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait. 15Innen felvonult Debír lakói ellen. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 16Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 17Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 18Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 19Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat.
20Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: 21Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr, 22Kíná, Dímóná és Adádá, 23Kedes, Hácór és Jitnán, 24Zíf, Telem és Beálót, 25Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, 26Amám, Sema és Móládá, 27Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, 28Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, 29Baalá, Ijjím és Ecem, 30Eltólad, Keszíl és Hormá, 31Ciklag, Madmanná és Szanszanná, 32Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt.33A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, 34Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, 35Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, 36Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város falvaival együtt.37Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, 38Dilán, Micpe és Jokteél, 39Lákis, Bockat és Eglón, 40Kabbón, Lahmász és Kitlís, 41Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt.42Libná, Eter és Ásán, 43Jiftáh, Asná és Necíb, 44Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt.45Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. 46Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt.47Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke.48A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, 49Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir, 50Anáb, Estemó és Áním, 51Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt.52Arab, Dúmá és Esán, 53Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, 54Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt.55Máón, Karmel, Zíf és Juttá, 56Jizreel, Jokdeám és Zánóah, 57Kain, Gibeá és Timná. Tíz város falvaival együtt.58Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, 59Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt. 60Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárim és Rabbá. Két város falvaival együtt. 61A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, 62Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város falvaival együtt. 63A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
13Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az Úr megmondta Józsuénak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt. 14Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait. 15Innen felvonult Debír lakói ellen. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 16Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 17Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 18Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 19Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat.
20Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: 21Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr, 22Kíná, Dímóná és Adádá, 23Kedes, Hácór és Jitnán, 24Zíf, Telem és Beálót, 25Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, 26Amám, Sema és Móládá, 27Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, 28Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, 29Baalá, Ijjím és Ecem, 30Eltólad, Keszíl és Hormá, 31Ciklag, Madmanná és Szanszanná, 32Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt.33A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, 34Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, 35Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, 36Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város falvaival együtt.37Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, 38Dilán, Micpe és Jokteél, 39Lákis, Bockat és Eglón, 40Kabbón, Lahmász és Kitlís, 41Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt.42Libná, Eter és Ásán, 43Jiftáh, Asná és Necíb, 44Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt.45Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. 46Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt.47Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke.48A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, 49Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir, 50Anáb, Estemó és Áním, 51Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt.52Arab, Dúmá és Esán, 53Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, 54Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt.55Máón, Karmel, Zíf és Juttá, 56Jizreel, Jokdeám és Zánóah, 57Kain, Gibeá és Timná. Tíz város falvaival együtt.58Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, 59Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt. 60Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárim és Rabbá. Két város falvaival együtt. 61A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, 62Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város falvaival együtt. 63A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
Az igazi társ olyan, mint az édesvíz: nem lehet nélküle élni. Nem véletlen, hogy mikor Aksza férjhez megy, vízforrásokat hoz férjének sivár földjére (18–19). Rebeka (1Móz 24,15), Ráhel (1Móz 29,10k) esetében ugyanúgy kutakkal és forrásokkal kezdődik a kapcsolat. Mindig emlékezzünk annak a jóságnak és örömnek az eredetére, ami nap mint nap teljesen körülvesz bennünket, az alsó és a felső forrásokra egyaránt (19)!
RÉ 87 MRÉ 87
„…szívünk kitárult…” (2Kor 6,11–13) 2Kor 6,11–13
Pál nyitott a korinthusiak felé. A korinthusiak azonban ezt a nyitottságot nem viszonozzák. A másikkal való kapcsolatunkban a nyitottság és a zártság szentlelkes egyensúlyát kell megtalálnunk, hogy nyitásunk ne teher legyen a másik számára. Nagy kérdés, hogy a kölcsönös nyitás által létrehozott közösségben érvényesül-e az, hogy a jó hat a gyarlóra és nem fordítva. A nyitottság teológiai aspektusa szerint Istenünk Krisztusban megtette az első lépést: megnyílt a szíve, mert kinyilvánította szeretetét; megnyílt a szája, mert kijelentette magát nekünk; és az Úr azóta is nyitott felénk a Szentlélek által. Az ember felé nyitott Isten szeretetét viszonozva tudunk áldott kapcsolatot létrehozni embertársainkkal is. A „normális" emberi kapcsolatok feltétele az élő hit. Itt a viszony átalakul közösséggé, így mindig az Isten szerinti jó érvényesül az ilyen kapcsolatokban, mindenfajta emberi gyarlóság felett. Ez az üzenet házasságban, családban, gyülekezetben, egyházban, társadalomban egyaránt érvényes.