„Meddig késtek még elmenni és birtokba venni azt a földet...?" Józs 18
1Izráel fiainak egész közössége összegyűlt Silóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország.2De maradt Izráel fiai között még hét törzs, amelyeknek nem osztottak örökséget. 3Azért ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még elmenni és birtokba venni azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr? 4Jelöljetek ki törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek el hozzám. 5Azután osszák fel maguk között hét részre. Júda maradjon meg a maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. 6Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy kisorsoljam közöttetek Istenünknek, az Úrnak színe előtt. 7De a lévitáknak nincs birtokrésze köztetek, mert az Úr papi szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és a Manassé-törzs fele pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl keleten, amit Mózes, az Úr szolgája adott nekik.8El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Józsué, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Silóban, az Úr színe előtt. 9Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról és a hét birtokrészről. Azután visszamentek Józsuéhoz a silói táborba. 10Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban, az Úr színe előtt, és felosztotta ott Józsué a földet Izráel fiai között; mindenki megkapta a maga részét.
11A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. 12Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és Bét-Áven pusztájánál ér ki. 13Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután leszáll a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, az alsó Bét-Hóróntól délre.
14Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal.
15A déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. 16Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel szemben van a refáiak völgyétől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, 17majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím hágójával szemben, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra. 18Azután átmegy a pusztasággal szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba. 19Majd átmegy a határ Bét-Hoglá hegyhátára észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ.
20A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa nemzetségeik körül.21Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. 22Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel, 23Avvím, Párá és Ofrá, 24Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város falvaival együtt. 25Gibeón, Rámá és Beérót, 26Micpe, Kefírá és Mócá, 27Rekem, Jirpeél és Taralá, 28Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem; továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.
11A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. 12Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és Bét-Áven pusztájánál ér ki. 13Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután leszáll a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, az alsó Bét-Hóróntól délre.
14Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal.
15A déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. 16Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel szemben van a refáiak völgyétől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, 17majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím hágójával szemben, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra. 18Azután átmegy a pusztasággal szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba. 19Majd átmegy a határ Bét-Hoglá hegyhátára észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ.
20A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa nemzetségeik körül.21Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. 22Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel, 23Avvím, Párá és Ofrá, 24Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város falvaival együtt. 25Gibeón, Rámá és Beérót, 26Micpe, Kefírá és Mócá, 27Rekem, Jirpeél és Taralá, 28Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem; továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.
Kánaán elfoglalása lelassult. Maradt hét törzs, amely az Úr által adott földet még nem vette birtokba. Nekik szól Józsué intő szava – s nekünk is, hiszen a halogatás, a késlekedés rossz emberi szokás. Az engedelmességnek, a jó cselekvésének kairosza, rendelt ideje van. Az elszalasztott alkalmak vádolnak. Ma kell imádkoznom, ma kell hinnem, missziót végeznem, mert holnap lehet, hogy elvétetik ez a lehetőség!
RÉ 27 MRÉ 27
„...sőt, a vétkes megbüntetését..." (2Kor 7,8-16) 2Kor 7,8–16
Az Ige szerint kétféleképpen lehet megszomorodni: a világ szerint, és Isten szerinti módon (10). Az egyik halálos, a másik megtérésre segít és üdvösséges. Tele vagyunk halálos szomorúsággal, ide értve közömbösségeinket, agresszív túlpörgéseinket ugyanúgy mint gyáva és gyűlölettel teli hárításainkat. Nehéz helyzetben soha nem tapasztaltam még, hogy valaki ne akarta volna a szennyest más kosarába dobni. Ez egy halálos állapot. Nincs az embernél szánalmasabb és gyávább lény, ide értve a „hősöket" is. Az élő Isten tudja, hogy ilyenek vagyunk. Ezért küldte el Egyszülött Fiát. Hárításaink láncolata egészen „Őhozzáig" ér: egész elrontott életünket odavághatjuk Hozzá. Ő az egyetlen, aki nem hárít vissza. Az Ő keresztje az egyetlen hely, ahol „visszfuvar" nélkül letehetjük a terheket és a vádaskodást, és ahol egész életünk egy érdekeken túli összefüggésbe kerül. Krisztus előtt az ember csak üdvösségesen szomorodhat meg, csak „meakulpázhat", mert valaki elfogadta a hárításokat, és innentől csak magunkra tekinthetünk. Őelőtte vége lesz minden duzzogásnak, csapkodásnak, kivonulásnak, védekezésnek és méltatlankodásnak, minden követelésnek, amely a vétkes megbüntetését kiáltja, nem lesz többé sértő és sértett; mert végre rádöbbenünk, hogy mi sem vagyunk tiszták az ügyben (11), de Őelőtte még van esély tisztázni a dolgokat, és közben lehet tisztulni is.