„…örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak…” Józs 19
1Másodszor Simeonra, Simeon fiainak törzsére esett a sors nemzetségenként. Az ő örökségük Júda fiainak az örökségén belül volt. 2Örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá, 3Hacar-Súál, Bálá és Ecem, 4Eltólad, Betúl és Hormá, 5Ciklag, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá, 6Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város falvaival együtt.7Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Négy város falvaival együtt. 8Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeon fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. 9Júda fiainak a részéből adtak Simeon fiainak örökséget, mert Júda fiainak az osztályrésze elég nagy volt ehhez. Ezért kaptak örökséget Simeon fiai azoknak az örökségén belül.
10Harmadszor Zebulon fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sors. Örökségük határa Szárídig ér. 11Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. 12Keleten Szárídtól keletre fordul Kiszlót-Tábór határán, azután Dobratnak megy, és fölmegy Jáfíáig. 13Onnan továbbmegy keleti irányban Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el. 14Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és Jiftah-Él völgyében végződik. 15Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város falvaival együtt. 16Ez Zebulon fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
17Negyedszer Issakárra esett a sors, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. 18Az ő területükön van Jezréel, Keszulót és Suném, 19Hafáraim, Síón és Anáharat, 20Rabbít, Kisjón és Ebec, 21Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. 22Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, úgyhogy határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város falvaival együtt. 23Ez Issakár fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.
24Ötödször Ásér fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sors. 25Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, 26Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. 27Innen kelet felé fordul Bét-Dágónnak, és érintkezik Zebulonnal és Jiftah-Él völgyével észak felé, érinti Bét-Émeket és Neíélt. Majd elér északon Kábúlig. 28Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. 29Azután Rámá felé fordul a határ, egészen Tírusz erődített városáig. Majd Hószának fordul a határ, és a vége a tengernél van Hebeltől, Akzíbig. 30Ott van még Ummá, Afík és Rehób. Huszonkét város falvaival együtt. 31Ez Ásér fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
32Hatodszor Naftáli fiaira esett a sors; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. 33Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. 34Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton meg Ásérral érintkezik. Keleten pedig a Jordánnal. 35A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, 36Adámá, Rámá és Hácór, 37Kedes, Edrei és Én-Hácór, 38Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes: tizenkilenc város falvaival együtt. 39Ez lett Naftáli fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
40Hetedszer Dán fiainak törzsére esett a sors, az ő nemzetségeikre. 41Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, 42Saalabbin, Ajjálón és Jitlá, 43Élón, Timnátá és Ekrón, 44Elteké, Gibbetón és Baalat, 45Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, 46Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt. 47De Dán fiai elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták azt, és kardélre hányták, birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután elnevezték Lesemet Dánnak, ősatyjuknak, Dánnak a nevéről. 48Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.
49Amikor befejezték az örökségosztást az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is. 50Az Úr parancsa szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: Timnat-Szerahot, az Efraim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott. 51Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így fejezték be az ország felosztását.
10Harmadszor Zebulon fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sors. Örökségük határa Szárídig ér. 11Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. 12Keleten Szárídtól keletre fordul Kiszlót-Tábór határán, azután Dobratnak megy, és fölmegy Jáfíáig. 13Onnan továbbmegy keleti irányban Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el. 14Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és Jiftah-Él völgyében végződik. 15Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város falvaival együtt. 16Ez Zebulon fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
17Negyedszer Issakárra esett a sors, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. 18Az ő területükön van Jezréel, Keszulót és Suném, 19Hafáraim, Síón és Anáharat, 20Rabbít, Kisjón és Ebec, 21Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. 22Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, úgyhogy határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város falvaival együtt. 23Ez Issakár fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.
24Ötödször Ásér fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sors. 25Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, 26Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. 27Innen kelet felé fordul Bét-Dágónnak, és érintkezik Zebulonnal és Jiftah-Él völgyével észak felé, érinti Bét-Émeket és Neíélt. Majd elér északon Kábúlig. 28Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. 29Azután Rámá felé fordul a határ, egészen Tírusz erődített városáig. Majd Hószának fordul a határ, és a vége a tengernél van Hebeltől, Akzíbig. 30Ott van még Ummá, Afík és Rehób. Huszonkét város falvaival együtt. 31Ez Ásér fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
32Hatodszor Naftáli fiaira esett a sors; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. 33Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. 34Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton meg Ásérral érintkezik. Keleten pedig a Jordánnal. 35A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, 36Adámá, Rámá és Hácór, 37Kedes, Edrei és Én-Hácór, 38Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes: tizenkilenc város falvaival együtt. 39Ez lett Naftáli fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
40Hetedszer Dán fiainak törzsére esett a sors, az ő nemzetségeikre. 41Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, 42Saalabbin, Ajjálón és Jitlá, 43Élón, Timnátá és Ekrón, 44Elteké, Gibbetón és Baalat, 45Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, 46Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt. 47De Dán fiai elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták azt, és kardélre hányták, birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután elnevezték Lesemet Dánnak, ősatyjuknak, Dánnak a nevéről. 48Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.
49Amikor befejezték az örökségosztást az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is. 50Az Úr parancsa szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: Timnat-Szerahot, az Efraim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott. 51Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így fejezték be az ország felosztását.
A föld felosztásának utolsó eseménye az, hogy Józsué örökséget kap. Ő vezette Izráelt, ezért első lehetett volna, kikövetelhette volna magának a legszebb országrészt. Ő azonban az Úrra bízta ezt, tudott utolsó lenni. Az Úr gondoskodott róla. Példája előre mutat az Úr Jézusra, aki szelíd volt, s tudott mindenki szolgája lenni. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet" (Mt 5,5). E boldogságot kérem a mai napra.
RÉ 44 MRÉ 44
„...erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak..."(2Kor 8,1–6) 2Kor 8,1–6
A hívő ember tudja, hogy még szegénységében is mennyi mindene van, így szegénysége a tisztaszívűség gazdagságát termi (2), és ereje szerint, önként ad. Az Úr nem kér lehetetlent, csak annyit, ami az adott helyzetben és lehetőségeink között adható és cselekedhető (3). Többnyire erő szerint kell adni, de vannak olyan helyzetek, amikor erő feletti szeretetre és segítségre van szükség; ám akkor ehhez felülről megkapjuk a muníciót. Amikor egy haldokló hozzátartozónkat ápoljuk, akkor erő felett kell adni.