"...az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán" Józs 24,1–15
1Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta véneit, családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. 2Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek:Így szól az Úr, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. 3De kivettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Izsákot adtam neki, 4Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 5Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. 6Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a Vörös-tengerig. 7Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 8Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. Őket pedig kipusztítottam előletek. 9Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 10Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. 11Azután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Hadakoztak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. 12Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. 13Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.14 Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! 15De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!
Józsué Isten hűségére, szeretetére és számtalan áldására emlékezteti Izráelt, és arra biztatja a népet, hogy hálából szentelje neki az életét. Isten bennünket is elhalmoz javaival, gondviselő szeretetével. Nem is tudnánk számba venni, mennyi mindent adott már eddig is nekünk! Elküldte értünk Jézus Krisztust, hittel ajándékozott meg, itt a földön elhalmoz szeretettel és lelki kincseivel, életünk után pedig örök üdvösség vár ránk. Szolgáljuk hát mi is őt, házunk népével együtt!
RÉ 135 MRÉ 135
„...akik önmagukat ajánlják..." (2Kor 10,12-18) 2Kor 10,12-18
Pálnak komoly harcai voltak Korinthusban. A levél utalásaiból arra következtethetünk, hogy a gyülekezetben megjelentek olyan igehirdetők, akik megrontották és elmérgesítették a viszonyt az apostol és a gyülekezet között. Ezek a buzgó keresztyének valójában a saját érdekeiket nézték a gyülekezetben, így keresztyénségük csak jelző, és nem újjászületett, krisztusi állapot volt. Lám, már a keresztyénség hajnalán mennyi belső harc, látszatszolgálat mögé bújt emberi érdek terhelte az első gyülekezeteket. Ennek ellenére az Úr megtartotta az Ő Egyházát, éppen annak bizonyságaként, hogy az Egyház mögött az Ő létrehívó és megtartó akarata áll, amely túlél minden emberi gyarlóságot és minden betolakodót, hogy elvégezhesse küldetését a világban.