"Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved..." Pld3
1Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, 2mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! 3A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!4Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.5Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 6Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. 7Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! 8Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.9Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,10akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.11Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!12Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.13Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.14Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.15Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. 16Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.17Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.18Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.19Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. 20Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. 21Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!22Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. 23Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.24Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.25Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.26Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.27Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!28Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!29Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted! 30Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! 31Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!32Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van.33Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja.34A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.35Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.
A mai kor embere a modern dolgokban bízik. Az élet számos területén valóban az új felfedezések, az új termékek jelentik a haladást, és vezetnek jó eredményhez. Ám az erkölcs és a helyes életvitel terén nem ez a helyzet. Itt a modern „megoldásokkal" és szokásokkal szemben a Biblia jelenti a tiszta, hiteles forrást. Ebben az örök érvényű könyvben találunk meg mindent, ami az élet dolgaiban eligazít minket. Ne felejtsük hát el a tanítását, őrizzük azt gondosan a szívünkben! (1).
RÉ 92 MRÉ 92
„Esztelenné lettem…” (2Kor 12,11–13) 2Kor 12,11–13
Esztelenné lettem, mondja Pál, elragadtattam magam, hogy ilyen sokat beszéltem magamról, szenvedéseimet részleteztem, gondjaimat ecseteltem, védekeztem. A korinthusi gyülekezetben olyan sok volt a feszültség, hogy egy idő után mindenki hatása alá került az indulatoknak, és részese lett az esztelenségnek. Még Pál is, akinek fájt, hogy némelyek a róla szóló gyalázkodásnak hitelt adtak, és nem védték meg, azaz nem ajánlották őt (11). Itt Pál újabb esztelenségbe keveredik, amikor sorolni kezdi a maga jó pontjait, mint ma egy állásinterjún, miszerint Ő sem alávalóbb a többieknél, akik magukat apostoloknak mondják (12). Ne felejtsük el, hatunk a másik emberre, mint egyén és mint közösség, és egyáltalán nem mindegy, milyen „lélek" van bennünk. Ezek a hatások bizonyos helyzetekben szinte kényszerítő erővel bírnak, ahogy ezt Pál is megfogalmazta, miszerint a Korinthusiak marakodása kényszerítette arra, hogy azokat a dolgait, amelyek csak az Úrra tartoznak, kibeszélje.