előző nap következő nap

"Mert a becsületesek fogják lakni a földet.." Péld 2

1Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod,2ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre,3bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,4ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,5akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.6Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.7A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek.8Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi.9Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.10Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked.11Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.12Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől;13azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.14Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon.15Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.16De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől,17aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.18Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé.19Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire.20Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!21Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta.22De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.

A bölcsesség és az istenismeret nem hullik az emberek ölébe. Keresni kell, imádságban kérni, kiolvasni a Bibliából, ahogy az emberek az elrejtett kincset vagy elveszett ezüstjüket keresik. Ám „...aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik" (Lk 11,10). Isten Jézus Krisztus által világosan kijelentette akaratát, megmutatta irgalmát, hűségét és azt, hogy mindenható. Keressük hát nála a boldogulást, tudva, hogy „...a becsületesek fogják lakni a földet..." (21)!

RÉ 254 MRÉ 364

„…elragadtatott a harmadik égig…” (2Kor 12,1–10) 2Kor 12,1–10

A korinthusi gyülekezet hangos volt az Úrral való találkozás során tapasztalt karizmatikus élménybeszámolóktól: miszerint sokan többször elragadtattak, és extatikus állapotban, közvetlenül találkoztak az Úrral. Szinte verseny alakult ki közöttük, ki a nagyobb „vallásos zseni". Pál nem állt be a sorba. Alázattal csak annyit mondott, hogy vele egyszer történt ilyen, a damaszkuszi úton, amikor szinte kibeszélhetetlen találkozása volt a mennyei világgal. Egyszer, egy kivételezett, rendkívüli állapotban. De Isten akarata szerint nem ez a mód a Vele való találkozásra. Ő úgy rendelkezett, hogy Igéjére figyelve, bűneinket megvallva, akaratát tudakozva találkozhassunk vele, józanul, és nem elragadtatásban. A Vele való találkozás nem vallásos teljesítmény, hanem az Ő aláhajló kegyelmének ajándéka. Ezért írja le Pál ezt az eseményt úgy, mint aki kívülről szemléli az egészet: „ismerek egy embert, aki elragadtatott" (2). Kegyelmi állapot minden ilyen rendkívüli esemény, de még nagyobb kegyelem, amikor a hívő ember, cserépedény, erőtlen, betegségek tövisei által meggyötört voltára rádöbbenve (7), nem rendkívüli jelenéseket vár, hanem Isten Igéjének világosságában óhajtja és kapja az Úrral való, mindenre elégséges találkozást (9).