„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik… Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” Péld 11
1A hamis mérleget utálja az Úr, de a pontos súlyt kedveli. 2Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. 3A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. 4Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól. 5A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt. 6A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. 7Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is. 8Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut. 9Megrontja szájával embertársát az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek. 10Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán. 11A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. 12Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. 13A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. 14Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. 15Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást. 16A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. 17Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. 18A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. 19Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. 20Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. 21Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. 22Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. 23Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. 24Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. 25Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. 26Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. 27Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. 28Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. 29Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. 30Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. 31Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!
Létezik egy mai bölcsességmondás is, ami ugyanezt fogalmazza meg: a szeretet az egyetlen dolog, amit ha szétosztunk, csak gazdagabbak leszünk. Aki jó szívvel ad, annak nem kevesebbje, hanem többje lesz. Örül annak, hogy adhat. A szeretet csak gazdaggá képes tenni, szegénnyé sohasem.
RÉ 117 MRÉ 117
„…egykor távol voltatok, közel kerültetek…” (Ef 2,11–22) Ef 2,11–22
Jézus Krisztus ledöntötte azt a válaszfalat, ami zsidók és nem zsidók között emelkedett (14). Akik távol voltak, most közel kerültek (13). Ám nem elég az Úr közelében lenni, hanem mindnyájunknak az Úrban kell lenni, mindenkor Őbenne bízva. Jézus Krisztus békességet teremt, nemcsak zsidó és nem zsidó között (14), hanem minden „identitás" között is. Ahol Krisztus jelen van, ott (ebben a világban) nem tűnik el ugyan az önazonosság, de az egyén, és egy közösség identitása soha nem irányulhat a másik ellen. Odaát nem lesz sem görög sem zsidó, sem szolga, sem szabad. (Róma 10,12). Nagyon nehezen tudjuk ezt az ígéretet, még hívő keresztyénként is komolyan venni. E világon tanyázva fontos az identitás, de lehetek-e krisztusiatlan, hogy védjem azt, aki vagyok (akik vagyunk)? Bizony távolról közel kell kerülnünk az Úrhoz, sőt Őbenne újjá kell születnünk, egyébként keresztyénségünk csak jelző, és nem krisztusi valóság, miközben minden marad a régiben.