„…a bántó beszéd haragot támaszt” Péld 15
1A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. 2A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. 3Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. 4A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket. 5A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. 6Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull. 7A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta. 8A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli. 9Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. 10Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. 11A halálnak és elmúlásnak helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! 12Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. 13Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. 14Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. 15A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. 16Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. 17Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. 18Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart. 19A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes. 20A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. 21A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár. 22Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. 23Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó! 24Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent. 25A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát. 26Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak. 27Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog. 28Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz. 29Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. 30A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. 31Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. 32Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. 33Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!
Ezt a fontos figyelmeztetést, sokan sokféleképpen megfogalmazták már. Nem az a lényeg, hogy én hogyan értettem a szavaimat, a mondataimat, hanem az, hogy ezt a másik, a hallgatója hogyan értette, miként fogadta, jólesett-e neki. „...ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember..." (Jak 3,2). A mondatot szelíd túlzásnak tarthatjuk, de azért érdemes megpróbálni eszerint élni.
RÉ 228 MRÉ 370
„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel…” (Ef 4,9–16) Ef 4,9–16
A test tagjai különböző funkciókat töltenek be, de mindegyik az egész test életét szolgálja. Minden kegyelmi ajándékkal más szolgálat jár, de azért, hogy együtt eljussunk az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességére. Őhozzá, az igazsághoz ragaszkodva, adatik ez a növekedés. Sajnos, mi még csak kiskorúak vagyunk, akik sokszor mindenféle tanítás szelében, ide oda hányódunk. Az igazság nem azt firtatja, hogy kinek van igaza, mert e világban senki bűnös emberfiának nincs igaza. Az igazság nem is egy igaz dolog, történés, vagy személy, mert e világban minden helyzetfüggően lehet csak igaz, egy ideig. Az igazság a Feltámadott Jézus Krisztus. Senki más. Ő a világ tengelye. Erősebb képpel élve, olyan az Ő igazsága ránk nézve, mint amikor valakit karóba húznak: hiszen az Ő igazsága keresztülhasítja a mi önös igazságainkat, amibe belehalunk, hogy aztán új életre támadjunk fel Vele. Ez a bibliai, krisztusi nagykorúság. Hol vagyunk mi ettől?