„Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé” Péld 29
1Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. 2Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. 3Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. 4Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt. 5Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé. 6A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül. 7Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni. 8Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot. 9A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton. 10A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.11Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti. 12Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik. 13A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az Úrtól kapta a szemevilágát.14Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll. 15A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára. 16Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását. 17Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne. 18Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. 19Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit. 20Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. 21Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele. 22A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el. 23Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi. 24Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti. 25Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál. 26Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek. 27Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
Jó dicsérni, szeretik hallani. A hízelgés nem őszinte dicséret, csak a jutalmat célozza meg. Hamis tükröt tart, szebbet mutat a valóságnál, de annyira vágyunk dicséretre, hogy könnyen elhisszük. Ezzel éppen a fejlődés lehetőségét kerüljük el. Keresztyén testvérek között ez ne így legyen! Maradjon meg az értéke a dicsérő szónak, és legyen helye a szeretetben elmondott kiigazításnak is!
RÉ 168 MRÉ 341
„…ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett…” (Tit 3,8–15) Tit 3,8–15
Megváltozott világunkban vannak olyan igehirdetési módszert képviselő irányzatok, amelyek szerint nem kell kimondani konkrét üzeneteket, és megfogalmazni igei válaszokat, hanem kapcsolatot kell teremteni az igehallgatóval, és az igehallgató majd megfogalmazza maga számára szükséges megoldást és válaszokat. Legfeljebb terelgethetjük őket bizonyos irányba, de semmiképpen se adjunk kész válaszokat, mert a ma embere megriad, ha azt érzi, hogy valamit rá akarunk erőltetni. Értem az effajta irányzatok szándékát, amelyek keresik az igehirdetés megújulásának lehetőségeit, de ezek sajnos csak elmélyítik a válságot, egy olyan világban, ahol éppen az okozza a bizonytalanságot, hogy nincsenek fix pontok, világító útjelzők, világos válaszok, mértékadó irányok. Mai Igénk korrekt tanácsot ad, amely ma is megfontolandó az igehirdetésre, minden keresztyén bizonyságtételre és szolgálatra nézve: - halljuk meg az Igéből Isten igaz és aktuális beszédét, a Krisztust, - tanúskodjunk szilárdan ezek mellett, - mondjuk ki Isten válaszát az emberek kérdéseire, - hirdessük meg Isten megváltó megoldását, - bizonyítsuk mindezeket hiteles életünkkel, a jó cselekedetekben elöl járva (8), ostoba dolgokon nem vitázva, viszálykodva (9), és Isten népe között önző érdekek miatt szakadásokat soha nem támasztva (10).