„Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan?" „...pajzsa ő a hozzá menekülőknek" Péld 30
1Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van! 2Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez illő értelmem. 3Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a szent dolgok tudományát: 4Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve? 5Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. 6Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!
7Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: 8Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, 9hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! 10Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz, és bűnhődni fogsz! 11Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja! 12Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből! 13Micsoda népség az, amely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű! 14Micsoda népség az, amelynek fogai kardok és agyarai kések! Megennék a nyomorultakat a földön, a szegényeket az emberek között!
15A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég:16A holtak hazája és a meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely nem mondja, hogy elég. 17Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok. 18Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: 19A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal. 20Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!
21Három dolog miatt rendül meg a föld, sőt négyet nem bír elviselni: 22Ha a szolgából király lesz, ha a bolond teleeszi magát, 23ha a megvetett nő férjhez megy, és ha a szolgáló úrnője örökébe lép. 24Van négy kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak: 25Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket. 26Nem hatalmas a mormoták népe, mégis sziklák közt építenek házat. 27Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan. 28Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban. 29Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a járása: 30Az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza senkitől, 31a fölingerelt ló meg a kecskebak és a hadserege élén álló király. 32Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra! 33Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle, ha az orrot erősen fújják, vér jön belőle, és ha haragot szítanak, per lesz belőle.
7Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: 8Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, 9hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! 10Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz, és bűnhődni fogsz! 11Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja! 12Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből! 13Micsoda népség az, amely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű! 14Micsoda népség az, amelynek fogai kardok és agyarai kések! Megennék a nyomorultakat a földön, a szegényeket az emberek között!
15A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég:16A holtak hazája és a meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely nem mondja, hogy elég. 17Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok. 18Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: 19A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal. 20Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!
21Három dolog miatt rendül meg a föld, sőt négyet nem bír elviselni: 22Ha a szolgából király lesz, ha a bolond teleeszi magát, 23ha a megvetett nő férjhez megy, és ha a szolgáló úrnője örökébe lép. 24Van négy kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak: 25Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket. 26Nem hatalmas a mormoták népe, mégis sziklák közt építenek házat. 27Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan. 28Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban. 29Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a járása: 30Az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza senkitől, 31a fölingerelt ló meg a kecskebak és a hadserege élén álló király. 32Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra! 33Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle, ha az orrot erősen fújják, vér jön belőle, és ha haragot szítanak, per lesz belőle.
„Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan?" (4). Ki tudja, hogy valójában milyen Isten? Emberként mindig töredékes marad az ismeretünk Istenről. A teremtett világ és az ő igéje (5) az ismeretünk forrása. Amióta azonban Krisztus eljött közénk, majd felment a mennybe, sokkal közvetlenebb lehet a kapcsolatunk Istennel. Még biztosabbak lehetünk abban, hogy „...pajzsa ő a hozzá menekülőknek" (5). Adjunk hálát azért, hogy nem rejtőzik el, hanem megosztja velünk önmagát Krisztusban!
RÉ 248 MRÉ 349
„…hallok a te hitedről és szeretetedről…” (Filem 1–7) Filem 1–7
Ravasz László hangsúlyozza, hogy ebben a levélben nincs semmi üdvtörténeti esemény, hitigazság, vagy általános érvényű értékítélet. Ez az irat arról beszél, hogyan mutatkozik meg a hit elmélete a mindennapok gyakorlatában, akár konkrét társadalmi kérdésekben is, mint például a rabszolgaság kérdésében. Az evangéliumnak mindig van aktuális, a mindennapokat, a közéletet, a társadalmi összefüggéseket formáló üzenete; ugyanakkor ezekre a kérdésekre is krisztusi módon, és nem „emberi" módon felel. Mi azonnal, igazságérzetünktől vezéreltetve kiáltanánk, hogy vessünk véget a rabszolgaságnak, hiszen minden ember egyenlő (kivéve, ha mi vagyunk felül, mert akkor nem kiáltanánk). Az Ige pedig azt mondja, hogy nem ez a probléma gyökere, hanem a bűn, a kibeszélhetetlen emberi önzés. Ezért egyetlen megoldás adatik: a megtérés, úr és szolga számára egyaránt. Pál imádkozik Filemonért (6), hogy hite szintén megtért rabszolgájához való viszonyában mutatkozzék meg, és tudja őt testvérként befogadni (16). A hit cselekvő szeretete képes egyedül áttörni társadalmi korlátokat, miközben lehet, hogy Istentől kijelölt helyén marad mindenki. Ez a szeretet örömöt, vigasztalást, felüdülést ad (7).