„Intő jel ez Izráel házának” Ez 4
1Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! 2Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! 3Azután fogj egy vas sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának.
4Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. 5Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! 6Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. 7Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! 8Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai.
9Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt; tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd: háromszázkilencven napig! 10Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként, mindig ugyanabban az időben egyed. 11Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hínt, mindig ugyanabban az időben igyad! 12Mint az árpakenyeret, úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára!
13Ezt mondja az Úr: Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé elűzöm őket. 14De én ezt mondtam: Jaj, Uram, Uram! Én még nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba tisztátalan húst. 15Ő így válaszolt nekem: Nézd, megengedem neked, hogy emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet.
16Azután ezt mondta nekem: Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret mértékkel és aggódva esznek, vizet is kimérve és borzadva isznak, 17mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra, és elsorvadnak bűnük miatt.
4Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. 5Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! 6Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. 7Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! 8Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai.
9Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt; tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd: háromszázkilencven napig! 10Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként, mindig ugyanabban az időben egyed. 11Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hínt, mindig ugyanabban az időben igyad! 12Mint az árpakenyeret, úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára!
13Ezt mondja az Úr: Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé elűzöm őket. 14De én ezt mondtam: Jaj, Uram, Uram! Én még nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba tisztátalan húst. 15Ő így válaszolt nekem: Nézd, megengedem neked, hogy emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet.
16Azután ezt mondta nekem: Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret mértékkel és aggódva esznek, vizet is kimérve és borzadva isznak, 17mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra, és elsorvadnak bűnük miatt.
Az Úr adott és ad ma is jeleket, ahogy megígérte. Jellé tehet embereket, emberi sorsokat, téged is. Egészen másként szemléljük a világot, embertársaink és a magunk életét is, ha tudatában vagyunk annak, hogy senki sem él önmagának. Az Úr azért adja a jeleket, hogy ne borzadva, hanem örömmel nézzünk egymásra, hogy ne vesszünk el bűneink miatt. A jelek jele Jézus Krisztus. Rá figyelj, őt kövesd, az ő jelének megjelenését várd!
RÉ 60 MRÉ 60
„Sőt, buzdítsátok egymást minden egyes napon…” (Zsid 3,7–19) Zsid 3,7–19
Bizony vannak olyan helyzetek, amikor el lehet keseredni. Az elkeseredésből lehet belekeseredés, amikor az ember nem lát kiutat. A hívő ember is ismeri ezt az érzést, mert bizony bele lehet keseredni abba a fájdalmas tapasztalatba, amikor az illúziók köde felszáll, és kiderül, hogy Isten látható népe (a látható Egyház) is tele van kísértésekkel, elbukásokkal; bár hallották Isten szavát, és látták hatalmas tetteit, mégsem ismerték fel az Úr útját (8-10), és a tévelygést választották (Zsoltárok 95,7-11). Jogos a féltő szeretettel teli intés, hogy ne engedjünk ennek a kísértésnek. Vigyázzunk, (12) el ne szakadjunk, hitetlen és gonosz szívvel az élő Istentől, mert akkor elemészt bennünket a megkeseredés, vagy annak palástolása, a cinizmus, és az irigységgel teli, fontoskodó és törtető ügybuzgalom. De jó lenne, ha egymás szapulása helyett buzdítani tudnánk egymást, hogy mindvégig kitarthassunk (13). A kérdés csupán az, hogy részesei vagyunk-e a Krisztusnak, vagy sem? (14) Amennyiben nem buzdítjuk, hanem megkeserítjük egymást, akkor nemcsak engedetlen és haszontalan szolgák vagyunk a világ fiai számára, hanem még Krisztust emlegetve sincs semmi közünk az Úrhoz!