"Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában” Ez 3,16–27
16Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje: 17Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! 18Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. 19De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.
20Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. 21Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.
22Az Úr ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni! 23El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az Úr dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 24De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba! 25Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük. 26Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez. 27Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!
20Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. 21Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.
22Az Úr ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni! 23El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az Úr dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 24De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba! 25Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük. 26Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez. 27Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!
A feladat egyszerre személyes és közösségi. A mérték, az igazodási pont az ige, Isten írott és élő kijelentése. Nem számít, hogy mennyire fogadókészek az emberek (27), ami egy kemény, szinte ridegnek tűnő kitétel. Valójában azonban Isten féltő, mentő szeretete izzik mögötte. Neked is szól ez a biztatás. Rajtad is múlik, mi lesz szeretteiddel, népünkkel, a népek világával. Hirdesd hát bátran az igét!
RÉ 96 MRÉ 96
„…a Fiú hű a maga házához…” (Zsid 3,1–6) Zsid 3,1–6
Jézus Krisztus nagyobb mindenféle angyaloknál, de nagyobb Mózesnél is. A levél olvasói Mózest Isten legnagyobb küldöttének tartották (2), hiszen általa kapták az Úrtól a törvényt. Isten kijelentése szerint azonban Mózes is csak egy tagja annak a háznak, amelynek építője és tulajdonosa Jézus Krisztus (3), lakói pedig minden népből valók. Öröm tölti el a szívünket, amikor azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus hű az Ő házához, hozzánk (6), de ez a hűség bennünket is bizalomra, reménységre, Vele való dicsekvésre késztet, mindvégig, nem pedig engedetlenségre, ahogy a Mózessel tartó nép, szívét megkeményítve cselekedett a pusztában (6-8).