„…eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…” Ez 11
1Azután fölemelt engem a lélek, és az Úr házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép vezetőit. 2Az Úr ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. 3Ezt mondják: Nem lesz itt hamarosan házépítés! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!
4Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!
5Ekkor rám szállt az Úr lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az Úr: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban. 6Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit megöltekkel.
7Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle. 8Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok! – így szól az én Uram, az Úr. 9Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítéletet tartok fölöttetek. 10Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 11Nem lesz fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek. 12Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeimet teljesítettétek, hanem a körülöttetek levő népek törvényeit teljesítettétek.
13Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, Uram, véget akarsz vetni Izráel maradékának?!
14Akkor így szólt hozzám az Úr igéje: 15Emberfia! A te testvéreidről, a veled fogságba jutottakról, Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az Úrtól, a mi birtokunkba került az ország!
16Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
17Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét. 18És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. 19Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 21A szívről így szól az én Uram, az Úr: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!
22Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük. 23Fölszállt az Úr dicsősége a városból, és megállt a hegyen, amely a várostól keletre van. 24Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. 25Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az Úr igéjét, amelyet látomásban adott nekem.
4Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!
5Ekkor rám szállt az Úr lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az Úr: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban. 6Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit megöltekkel.
7Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle. 8Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok! – így szól az én Uram, az Úr. 9Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítéletet tartok fölöttetek. 10Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 11Nem lesz fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek. 12Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeimet teljesítettétek, hanem a körülöttetek levő népek törvényeit teljesítettétek.
13Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, Uram, véget akarsz vetni Izráel maradékának?!
14Akkor így szólt hozzám az Úr igéje: 15Emberfia! A te testvéreidről, a veled fogságba jutottakról, Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az Úrtól, a mi birtokunkba került az ország!
16Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
17Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét. 18És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. 19Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 21A szívről így szól az én Uram, az Úr: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!
22Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük. 23Fölszállt az Úr dicsősége a városból, és megállt a hegyen, amely a várostól keletre van. 24Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. 25Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az Úr igéjét, amelyet látomásban adott nekem.
A szív az élet kiindulásának a helye. Földi életünk és örök sorsunk függ attól, hogy milyen a szívünk: kőből vagy húsból való. Mai önvizsgálatunkban nézzük meg, hogy a mi szívünk merev, dacos, önmaga körül forgó és törékeny, mint a kő, vagy kész a megváltozásra, az engedelmességre, az embertárs iránti megértő szeretetre, valamint az Ige és a Szentlélek által munkált naponkénti megújulásra. Őszinte lélekkel kérjük: „Új szívet adj, Uram, énnekem!
RÉ 114 MRÉ 114
„...hasonlóvá lett az Isten Fiához..." (Zsid 7,1–10) Zsid 7,1–10
A mai Ige az akkor ismert képekkel hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztusnál nincs nagyobb, Ő fölötte van minden evilági identitásnak, képződménynek, összefonódásnak, vallásnak. Olyan, mint egy Melkisédek nevű papkirály volt egykor, akiről annyit tudunk, hogy megáldotta Ábrahámot, aki pedig tizedet adott neki (1Mózes 14,18-20). Vitatható az a módszer, ahogy a szentíró felépíti a párhuzamot Melkisédek és Krisztus között, mert „jelképes magyarázattal" annak tulajdonít jelentőséget, ami nincs benne a szövegben (Ravasz László). Én azonban hiszem, hogy Isten Lelke a vitatható írásmagyarázati módszer ellenére is felhasználta a szentírót arra, hogy hangsúlyozza a legfontosabbat: Jézus Krisztus az Úr, nála nincs nagyobb, Ő az Isten Fia, Ő a Megváltó, Ő az egyetlen főpap, akinek tökéletes áldozata egyszer és mindenkorra elég! Ennek a Melkisédeknek sem atyja, sem nemzetsége, sem napjának kezdete, sem életének vége nem ismert, ezért kiváló szimbóluma annak, aki az Isten Fia, aki fölötte van az emberi összefüggéseken, és aki mégis ezekbe érkezett meg, ezektől szenvedett, és ezekből adott megváltást.