„Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok…” Ez 13
1Így szólt hozzám az Úr igéje: 2Emberfia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak; mondd meg azoknak, akik a maguk gondolatait prófétálják: Halljátok meg az Úr igéjét! 3Így szól az én Uram, az Úr: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak!
4Olyanokká lettek prófétáid, Izráel, mint a rókák a romok közt! 5Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az Úr napján. 6Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy „így szól az Úr", pedig az Úr nem is küldte őket; és még várják, hogy beteljesítse szavukat! 7Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy „így szól az Úr", pedig én nem is beszéltem!
8Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! – így szól az én Uram, az Úr. 9Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok. 10Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, 11ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki, 12akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?
13Ezért így szól az én Uram, az Úr: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban. 14Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 15Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a fal, és oda vannak a vakolói: 16Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség! – így szól az én Uram, az Úr.
17Te pedig, emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait prófétálják, és prófétálj ellenük! 18Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj azoknak, akik bűvös szalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és varázskendőket készítenek az emberek fejére minden méretben, lelkekre vadászva! Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok érdekében. 19Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra.
20Ezért így szól az én Uram, az Úr: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra. 21Letépem varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem lesz az többé vadászzsákmány a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 22Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaz embernek, pedig én nem akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy nem tér meg a rossz útról, és nem marad életben, 23ezért nem fogtok többé hiábavalóságot látni, és nem jósolgattok tovább, mert kiszabadítom kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
4Olyanokká lettek prófétáid, Izráel, mint a rókák a romok közt! 5Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az Úr napján. 6Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy „így szól az Úr", pedig az Úr nem is küldte őket; és még várják, hogy beteljesítse szavukat! 7Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy „így szól az Úr", pedig én nem is beszéltem!
8Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! – így szól az én Uram, az Úr. 9Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok. 10Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, 11ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki, 12akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?
13Ezért így szól az én Uram, az Úr: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban. 14Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 15Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a fal, és oda vannak a vakolói: 16Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség! – így szól az én Uram, az Úr.
17Te pedig, emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait prófétálják, és prófétálj ellenük! 18Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj azoknak, akik bűvös szalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és varázskendőket készítenek az emberek fejére minden méretben, lelkekre vadászva! Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok érdekében. 19Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra.
20Ezért így szól az én Uram, az Úr: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra. 21Letépem varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem lesz az többé vadászzsákmány a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 22Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaz embernek, pedig én nem akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy nem tér meg a rossz útról, és nem marad életben, 23ezért nem fogtok többé hiábavalóságot látni, és nem jósolgattok tovább, mert kiszabadítom kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Voltak és vannak „lélekvadászó” hamis próféták, akik bűvös szavakkal, tettekkel, „szalagokkal” ámítják el a nehéz helyzetben élő hiszékeny embereket. A hitetők elveszik az Úrtól méltó ítéletüket. A mi feladatunk az ige bátor hirdetése: minden embernek meg kell jelenni az igaz bíró színe előtt, és csak az mentheti meg a kárhozatra méltó bűnös embert a kikerülhetetlen ítélet napján, ha már a földi élete során befogadja szívébe az Úr Jézust.
RÉ 72 MRÉ 72
„…ilyen főpap illett hozzánk…” (Zsid 7,23–28) Zsid 7,23–28
Jézus Krisztus, mint főpap, más, több, mint a lévita papság. Ezt a másságot, ezt a többet fejezi ki az Ige azzal, hogy Jézus Krisztus a Melkisédek rendje, és nem a léviták rendje szerinti főpap. A lévita pap származása által pap, és az Isten törvénye állította őket a papi szolgálatba. Jézus Krisztus azonban nem Lévi, hanem Júda törzséből származott, és Őt, a 110. zsoltár szerint nem Isten törvénye, hanem Isten kivételes esküje állított a főpapi szolgálatba (21). Az Isten által adott törvény ugyanis csak egy szelete az Isten gondolatának, de Isten teljes szeretet-gondolata, amely testet öltött Krisztusban ennél sokkal több. A lévita papok meghaltak, így szolgálatuk csak időleges volt, Jézus Krisztus azonban feltámadott, és átruházhatatlanul viseli a főpapi tisztet (23-24). Csak Ő tud üdvözíteni, aki mindenkor él; aki meghal, aki erőtlen, az nem tud valóságosan segíteni rajtunk (25 és 28). Az Ő áldozata ezért egyszeri és tökéletes, nem kell több áldozat (27), nem kell többé semmiféle vallásos produkció! Ilyen főpap illett hozzánk (26)!