„…szívükbe fogadták bálványaikat…” Ez 14,1–11
1Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem. 2Akkor így szólt hozzám az Úr igéje: 3Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Engedjem, hogy ezek kérdezgessenek engem?
4Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Ha valaki Izráel házából úgy megy a prófétához, hogy a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, annak én, az Úr, fogok válaszolni a sok bálvány miatt. 5Mert megragadom Izráel házának a szívét, mindazokét, akik elidegenedtek tőlem bálványaik kedvéért.
6Ezért mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! 7Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elidegenedik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi, és úgy megy a prófétához azért, hogy megkérdezzen engem, annak én, az Úr, fogok válaszolni. 8Szembefordulok az ilyen emberrel, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
9Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az Úr, hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből. 10A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért, 11hogy többé ne tévelyedjék el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek – így szól az én Uram, az Úr.
4Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Ha valaki Izráel házából úgy megy a prófétához, hogy a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, annak én, az Úr, fogok válaszolni a sok bálvány miatt. 5Mert megragadom Izráel házának a szívét, mindazokét, akik elidegenedtek tőlem bálványaik kedvéért.
6Ezért mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! 7Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elidegenedik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi, és úgy megy a prófétához azért, hogy megkérdezzen engem, annak én, az Úr, fogok válaszolni. 8Szembefordulok az ilyen emberrel, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
9Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az Úr, hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből. 10A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért, 11hogy többé ne tévelyedjék el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek – így szól az én Uram, az Úr.
Sokan önmagukkal megalkudva egyszerre több vasat tartanak a tűzben. A bajban majd csak megsegít valamelyik – vélik. Erről a félszívűségről beszél az ige, mikor a fogságban élő nép vénei „...szívükbe fogadták bálványaikat..." (3) és így kértek tanácsot Ezékieltől. Ez pedig ellentmond Isten rendjének, az ősi hitvallásnak: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" (5Móz 6,4–5).
RÉ 163 MRÉ 159 Zsolt 51,1–15
„Az elmondottakból pedig ez a legfontosabb..." (Zsid 8) Zsid 8
E földön „hasadt" minden. Itt valahány jó dolgot csalódás, megszürkülés és elmúlás követ, előbb – utóbb. Egy testvérem biztatott, ne csüggedjek a sok feladat miatt: elmúlik! E világban ha ütöttünk tanyát, akkor ha hétszer, vagy hetvenszer hétszer próbálkozunk is, nem tapasztalhatjuk meg a teljességet és tökéletességet (József Attila). Éppen e sajnálatos tapasztalat miatt fontos ez a levél. Isten Igéje itt a legfontosabb üzeneteket helyezi a szívünkre, miszerint Isten eredeti gondolata nem ez a töredékesség. Ezért ez a bibliai irat Krisztusra koncentrál, és arra a valóságosan megtapasztalható „sokkal inkább jobbra" (Filippi 1,23), amit általa adott vissza nekünk az Úr. Az eddig elmondottakból, amit eddig olvastunk ebben a levélben, és az egész Szentírásban; ez a legfontosabb: Krisztus (1). Bárcsak tudnánk erre a lényegre koncentrálva bizonyságot tenni és élni, minden mellébeszélés és pótcselekvés helyett.