„…én pedig kinyújtom a kezemet ellene…” Ez 14,12–23
12Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 13Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 14akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én Uram, az Úr. 15Ha állatokat bocsátok az országra, hogy néptelenné tegyék, és az pusztává legyen, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, 16és ott volna az a három férfi, életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne! 17Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és azt mondom, hogy fegyver járja végig az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, 18és az a három férfi ott volna, életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! 19Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 20és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg igazságukkal.
21De így szól az én Uram, az Úr: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 22mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam. 23Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele – így szól az én Uram, az Úr.
21De így szól az én Uram, az Úr: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 22mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam. 23Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele – így szól az én Uram, az Úr.
A másik ember megítélésével szinte senki sem törődik, de amikor a saját elmúlásáról és ítéletéről van szó, elgondolkozik. Isten ítélete ugyanis a bűn miatt megromlott isteni rend helyreállítását tűzi ki célul. Amikor az ember önistenítővé lesz, és a teremtettség harmóniájának felborulása fenyeget, Istennek az ember élete és a világ védelme érdekében cselekednie kell, hogy bennünket megmentsen.
RÉ 38 MRÉ 38
„Ezek a külső rendelkezések..." Zsid 9,1–14 Zsid 9,1–14
A főpap is csak egy évben egyszer mehetett be a szentek szentjébe, miután önmagáért és a népért bemutatta a megtisztító áldozatokat (7). Aztán jött Jézus Krisztus, akinek halálakor a templom kárpitja kettéhasadt: van út a szentek szentjébe, van út Istenhez, van út a mennybe. Ettől kezdve az egész ószövetségi istentisztelet csak előkészítése az igazinak, az egyetlennek és tökéletesnek. Ettől kezdve elveszítette érvényét minden áldozat, testi igyekezet, gyarló emberi erőlködés. Rítus helyett Isten Igéjét kell egyre jobban megismerni, akaratát felismerni, ahhoz engedelmesen igazodni, és Isten Krisztusban közölt kegyelmére hagyatkozni. Gyakori veszély, hogy megrekedjünk a szentélyben, és az istentiszteleti életben is a „külsőre" vágyódjunk a lényeg helyett, mint ahogy manapság mindent a külső határoz meg. Áldott legyen az Ige Egyháza. Maradjunk azok! Nem is kell erről többet részletesen szólni! (5)