„Te pedig kezdj siratóéneket…” Ez 19
1Te pedig kezdj siratóéneket Izráel fejedelmeiről, 2és mondd: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán, oroszlánok között hevert, ifjú oroszlánok között nevelte föl a kölykeit. 3Nagyra nevelte egyik kölykét, ifjú oroszlán lett az, és megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. 4De népeket hívtak össze ellene, foglyul ejtették vermükben, és megláncolva vitték el Egyiptom földjére. 5Amikor anyja látta, hogy hiába várja, oda lett a reménysége, fogta egy másik kölykét, és azt tette ifjú oroszlánná. 6Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlánná lett, és megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. 7Lerontotta palotáikat, rommá tette városaikat, rettegett az egész ország hangos ordításától. 8De összefogtak ellene a környező tartományok népei, és kivetették rá hálójukat, foglyul ejtették vermükben. 9Láncra verve ketrecbe zárták, és elvitték Babilónia királyához, elvitték a börtönbe, hogy ne hallják többé a hangját Izráel hegyein.
10Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a szőlőskertben, amelyet víz mellé ültettek: termékeny volt, sok hajtása lett a sok víztől.11Erős vesszői nőttek, királyi pálcának valók, magas volt, kiemelkedett a fák lombja közül, kitűnt magasságával és sok levelével. 12De a harag kiszaggatta, földre terítette, a keleti szél leszárította gyümölcsét, erős vesszői letöredeztek, és elszáradtak, tűz emésztette meg őket. 13Most a pusztába van ültetve, a szikkadt és szomjú földbe. 14Tűz csapott ki vesszőjéből, megemésztette hajtásait és gyümölcsét. Nincs rajta több erős vessző, királyi pálca. Siratóének ez, siratóének lett.
10Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a szőlőskertben, amelyet víz mellé ültettek: termékeny volt, sok hajtása lett a sok víztől.11Erős vesszői nőttek, királyi pálcának valók, magas volt, kiemelkedett a fák lombja közül, kitűnt magasságával és sok levelével. 12De a harag kiszaggatta, földre terítette, a keleti szél leszárította gyümölcsét, erős vesszői letöredeztek, és elszáradtak, tűz emésztette meg őket. 13Most a pusztába van ültetve, a szikkadt és szomjú földbe. 14Tűz csapott ki vesszőjéből, megemésztette hajtásait és gyümölcsét. Nincs rajta több erős vessző, királyi pálca. Siratóének ez, siratóének lett.
Két fejedelemről szól a siratóének, akik visszaéltek hatalmukkal. A rájuk bízott nép szolgálata helyett saját dicsőségüket hajszolták. Miként használom adottságaimat, Istentől kapott lehetőségeimet a gyülekezet hasznára? Élek, vagy visszaélek azzal, amit kaptam? Taníts, Uram, hogy hűséges maradhassak a kevésen, és ne járjak erőmet meghaladó csodadolgok után!
RÉ 409 MRÉ 324
„Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halálból is feltámasztani…” (Zsid 11,17–22) Zsid 11,17–22
Ábrahám feltétlenül bízott Isten ígéreteiben, még akkor is, amikor egyetlen fiát kérte tőle az Úr, mert hitte, hogy az Úr gondoskodik róla (17); „Az Úr gondoskodik, az Úr hegyén a gondviselés" (1Mózes 22,14). Ábrahám ugyanis tudta, hogy Isten akár még a halálon túl is gondoskodni képes övéiről, és képes az övéit a halálból is feltámasztani (19). Ábrahám fiát, Izsákot megkímélte az Úr, de saját Egyszülött Fiát, aki e világban Izsák utóda volt (18), átvitte a halálon, hogy legyőzze a halált. Ez az örök életre, eljövendő dolgokra tekintő hit vezette mind az ősatyákat (20-22). Szemük előtt a nagy szabadulás állt, amely visszaad mindent, amit Isten rólunk való eredeti gondolatából az engedetlenség bűne elvett tőlünk. (versről-versre módszer, homília)