"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek..." Ez 20,32–44
32Semmi sem lesz abból, amin ti gondolkoztok, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi országok népei, akik fát és követ tisztelnek. 33Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is. 34Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal! 35Elvezetlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől-szemben állva törvénykezem veletek. 36Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek – így szól az én Uram, az Úr. 37Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe. 38Megtisztítlak benneteket az ellenem lázadóktól és hitszegőktől; és kivezetem őket abból az országból, amelyben jövevények voltak, de Izráel földjére nem fognak bemenni. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
39Ti azért, Izráel háza – így szól az én Uram, az Úr –, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. 40Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – így szól az én Uram, az Úr –, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. 41Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok. 42Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. 43Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el. 44Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr.
39Ti azért, Izráel háza – így szól az én Uram, az Úr –, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. 40Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – így szól az én Uram, az Úr –, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. 41Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok. 42Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. 43Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el. 44Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr.
Isten akkor is hű marad, ha mi hűtlenkedünk. Kegyelmes Atyánk, aki kinyújtja utánunk pásztorbotját, megvéd, gyógyít, fenyít, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. Amikor már saját magunktól is megundorodunk, ő akkor sem iszonyodik tőlünk, és kész minket szeretetével megtisztítani (43). Vajon ma felhagyok-e önigazoló játékaimmal, hogy engem is újjáteremthessen?
RÉ 257 MRÉ 340
„...nem teljesült be rajtuk az ígéret..."(Zsid 11,32–40) Zsid 11,32–40
Most csak erre az egy igevers részletre fókuszálunk, persze az egész szakasz összefüggésében. Vannak, akik erőt, csodás győzelmeket kaptak az Úrtól (32-35), és vannak olyanok, akik sok nyomorúság és szenvedés után meghaltak. Úgy tűnt, az Isten nem volt velük, nem hallgatta meg őket (36-40). Ez azonban csak a látszat. Sőt, nagyobb dolog úgy hűségesnek maradni, hogy e világban nem lesznek láthatóvá rajtunk az Isten ígéretei. A hívő ember igazán ilyenkor vizsgázhat abból, hogy ő tudja, hogy Isten számára valami különbről gondoskodott (40), nem itt (!), hanem odaát. Ne felejtsük azt sem, hogy ezek az emberek nem a maguk vétkei nyomorúságát hordozták, hanem az Úr ügyéért vállaltak gyötrelmeket. Több sebtől vérzik a mi önmegvalósító, itteni világra fókuszáló siker-keresztyénségünk! (Egy textus kiemelése)