"Emberfia, prófétálj, és mondd meg" Ez 21,1–22
1Így szólt hozzám az Úr igéje: 2Emberfia, vesd tekintetedet déli irányba, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a déli vidék erdeje ellen! 3Ezt mondd a délen fekvő erdőnek: Hallgasd meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig. 4És látni fogja minden élő, hogy én, az Úr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni! 5Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Ők azt mondják rólam: Ez folyton példázatokat mond! 6Ezért így szólt hozzám az Úr igéje: 7Emberfia, vesd tekintetedet Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szent helyekről, és prófétálj Izráel földje ellen! 8Mondd Izráel földjéről: Így szól az Úr: Én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és bűnöst. 9Mivel ki akarok irtani belőled igazat és bűnöst, azért jön ki kardom hüvelyéből mindenki ellen déltől északig. 10Akkor majd megtudja mindenki, hogy én, az Úr, húztam ki kardomat hüvelyéből: nem is tér az vissza!
11Te, emberfia, sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! 12Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az Úr.
3Így szólt hozzám az Úr igéje: 14Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! 15Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? 16Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. 17Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! 18Mert megvolt a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem marad meg! – így szól az én Uram, az Úr. 19Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. 20Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. 21Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak fordítanak!22Akkor én is összecsapom a kezemet, és lecsillapul lángoló haragom! Én, az Úr, szóltam!
11Te, emberfia, sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! 12Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az Úr.
3Így szólt hozzám az Úr igéje: 14Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! 15Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? 16Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. 17Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! 18Mert megvolt a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem marad meg! – így szól az én Uram, az Úr. 19Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. 20Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. 21Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak fordítanak!22Akkor én is összecsapom a kezemet, és lecsillapul lángoló haragom! Én, az Úr, szóltam!
A prófétára azt bízta Isten, hogy kiábrázolja az ítéletet. Ránk pedig azt, hogy engedjük kiábrázolódni, kiformálódni bennünk Jézust, akinek a kezébe adta, hogy ítéljen. Az ő keresztáldozata fel tudja fogni Isten lángoló haragját, de ha nem vesszük komolyan, és nem engedjük, hogy az életünkben munkálkodjon – akkor az ítéletébe belepusztulunk és üdvösség helyett kárhozat vár ránk.
RÉ 235 MRÉ 336
„Ezért tehát mi is…” (Zsid 12,1–3) Zsid 12,1–3
Fussuk meg a hit előttünk lévő pályáját, letéve a felesleges terheket és a minket megkötöző bűnt, ahogy a hit hősei tették. 2. Ezt csak Jézus Krisztus megváltó kegyeleme és ereje által vagyunk képesek megtenni, mert Ő nemcsak a hit példája, hanem minket is újjászül erre a hitre; Ő a hit szerzője és beteljesítője. Ezért nézzünk fel a halál felett is győztes Krisztusunkra, aki ezzel a győzelemmel akar bennünket is megajándékozni. 3. A hívő ember nem fáradhat meg, nem éghet ki, nem csüggedhet, mert Krisztus győzelme már az övé. Ha csüggedünk, akkor bizony elfeledkeztünk az evangéliumról. (Textusszerű építkezés)